A belső betegségek megkülönböztető diagnosztikája

Előszó

Aki csak némileg is figyelemmel kísérte az utolsó esztendők belgyógyászati irodalmát, meglepődve látja az új vizsgálóeljárások óriási tömegét. Még egy klinika vezetőjének is alig sikerül az összes ajánlott vizsgálatokról önálló tapasztalásokon alapuló véleményt szerezni s kérdés, hogy minden fáradozásom dacára nekem magamnak is sikerült-e ez. Mindenesetre az a határozott benyomásom, hogy az új, tisztán laboratóriumi eljárások gyakorlati klinikai jelentőségét igen gyakran túlbecsülik. Sok közülük csak múló életű lesz és nem fog a betegvizsgáló eljárások között maradandó helyet szerezni.
Ebben az új kiadásban természetesen lehetőségig ismertetem az újonnan ajánlott eljárásokat is, de kérem az olvasót, hogy ne csodálkozzék kissé tartózkodó állásfoglalásaimon. Az is érthető, hogy az előző kiadásokban leírt, de azóta be nem vált eljárásokat kihagytam. Bízom benne, hogy az új eljárások széleskörű ismertetése dacára is megmaradt könyvemnek klinikai jellege s így orvosi gyakorlati használhatósága.
Magától értetődik, hogy minden fejezetet alaposan át kellett dolgoznom. Az idegrendszer fertőzéses eredésű bajairól és a pluriglandularis megbetegedésekről új fejezetek szólnak. Nemcsak arra törekedtem, hogy teljes áttekintést nyújtsak differentialdiagnostikai tudásunk egész anyagán, hanem hogy bizonyos klinikai felfogásaink változásával is számot vessek; hiszen a modern klinikai gondolkozást az jellemzi, hogy nemcsak az egyes szerveket vizsgálja, hanem eltérve a tiszta szervpathologiától, az egész szervezet vizsgálására helyezi a fősúlyt.
Königsberg, 1927 július.
M. Matthes. Vissza