A békéscsabai gimnázium első évtizedei

Előszó

Az alapításának 125. évfordulóját köszöntő békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola ezzel a kötettel kívánja leróni a szocialista utókor tiszteletét három kiváló nevelője, Mokry Sámuel, Horváth János és Bukovszky János egykori igazgatók emléke előtt. A három kiemelkedő pedagógus az intézet életének legnehezebb időszakában, az algimnáziumi korszakban, közel ötven éven át állt a tantestület élén. Az iskola megalapozása, fejlesztése érdekében végzett, áldozatos munkájukat saját koruk haladó törekvései szellemében vállalták mindhárman. Jól látták, hogy Békéscsaba kulturális megerősödésének kulcskérdését jelentette egy színvonalas gimnázium életrehivása és fenntartása. Mokry Sámuel neve, tevékenysége ma elsősorban a magyar búzanemesítésben elért úttörő munkássága kapcsán ismert. Még Békéscsabán sem tartjuk számon őt eléggé úgy, mint Tessedik Sámuel szellemi hagyatékán felnőtt, azt folytató tanítót és reformátort. Néhány megnyilatkozása arra enged következtetni, hogy élete végéig szívesen látta volna önmagát a katedrán, tanítványai között, ott, ahol munkálkodni kezdett. Mokry 1832. május 8-án Monostor szegen, a Ferenc-csatorna melletti bácskai kisközségben született. A pozsonyi evangélikus líceum elvégzése után a hallei egyetemen szerzett teológiai képesítést. 18j4-ben Orosházára került segédlelkésznek, majd 18j 8-ban feleségül vette Mikolai Jankát, a szarvasi Tessedik Sámuel unokáját. Békéscsabára költöztek, ahol folytatója lett Breznyik János magániskolájának, az evangélikus egyház felügyelete alatt álló alreálgimnáziumban tanított. 1862. október 29-től a presbitérium megbízta az algimnázium igazgatói tisztével. A következő esztendőben Békéscsaba nevelésügyének fejlesztése érdekében megbízták egy részletes tervezet kidolgozásával. Vissza