A béke buktatói (dedikált példány)

Fülszöveg

„- De most nincs itt a te erős és bátor apád?! Megmondanád esetleg, hogy hol van?! Mert akkor szépen elbeszélgetnék vele, s többet már nem kellene ideutaznunk! Tudod, nekem is vannak gyerekeim és nekem is jobb volna velük lenni
Valami olyant válaszolhattam neki, ezeket hallva, hogy:
- Akkor most tessék hazamenni, mert könnyen lehet, hogy apám külföldre ment. Tudja, egyszer ott volt Franciaországba és több társa is kiment Amerikába. Lehet, hogy fölkeresi őket!
Az az ember pedig csak állt és bámult ezeket a szavakat hallva, s a fejét fogva így szólt maga elé bámulva:
- Azt a hétszentségit! Lehet, hogy az az ember már disszidált és valahol Ausztriában várja, hogy hátha időközben majd történik valami és egy napon
az itthoni barátai, vagy a külhoniak utána viszik a családját is?!
*
Édesanyámnak sok-sok izgalmat, idegi megpróbáltatást kellett átélnie, amikor apámat, különösen 1956. novembere után, vagy az 1959-60-as tsz (termelőszövetkezeti) agitálások idején azok a kopott... Tovább

Fülszöveg

„- De most nincs itt a te erős és bátor apád?! Megmondanád esetleg, hogy hol van?! Mert akkor szépen elbeszélgetnék vele, s többet már nem kellene ideutaznunk! Tudod, nekem is vannak gyerekeim és nekem is jobb volna velük lenni
Valami olyant válaszolhattam neki, ezeket hallva, hogy:
- Akkor most tessék hazamenni, mert könnyen lehet, hogy apám külföldre ment. Tudja, egyszer ott volt Franciaországba és több társa is kiment Amerikába. Lehet, hogy fölkeresi őket!
Az az ember pedig csak állt és bámult ezeket a szavakat hallva, s a fejét fogva így szólt maga elé bámulva:
- Azt a hétszentségit! Lehet, hogy az az ember már disszidált és valahol Ausztriában várja, hogy hátha időközben majd történik valami és egy napon
az itthoni barátai, vagy a külhoniak utána viszik a családját is?!
*
Édesanyámnak sok-sok izgalmat, idegi megpróbáltatást kellett átélnie, amikor apámat, különösen 1956. novembere után, vagy az 1959-60-as tsz (termelőszövetkezeti) agitálások idején azok a kopott bőrdzsekis, fekete gépkocsikkal érkező állambiztonságiak, vagy ügybuzgó pártkatonák olyan nagy lendülettel (olykor az éjszakai órákban is megjelenve) keresték.
Kétségtelenül mindent megpróbáltak „bevetni". Esetenként szelíd, nyájas szavakkal, aztán hangnemet váltva durván, megalázó modorban, alpári hangot megütve, személyes sértegetések özönét zúdítva már- már a fizikai bántalmazással „kísérletezve" próbálták jó anyámat megtörni, de hasztalan volt minden ügybuzgóságuk! Ő, a maga határozottságával, szelíd hangon utasította vissza a gyalázgató megnyilvánulásokat. Jómagam, kilenc évesen érthető módon sok minden, akkor elhangzó dolgot őriztem meg az emlékezetemben. Mi több, majdnem elnáspángolt egy széles tenyerű, kopasz fejű pribék, amikor anyám felé dühében, mikor nem tudta „szóra bírni", felemelte a kezét. Ezt látva, ma sem tudom miként tudtam akkorát ordítani feléje, de megtettem.
- Ha az én apám most itt lenne, akkor maga már régen máshol lenne!"
(Részlet a regényből) Vissza