A bécsi Szent István Székesegyház

Előszó

A bécsi Stephansdom is olyan építészeti alkotás, amely teljességgel nem érthető meg pusztán mint esztétikai remekmű. Ennek a kis könyvecskének a célja Szt. István vértanú üzenetének, eme mélyebb dimenziónak az átérzése. A belváros háztengeréből korallszirtként emelkedik ki a székesegyház. Már megépülése óta Ausztria történetének és sorsának jelképévé vált. A második világháborúban elszenvedett pusztulása, majd a háborús borzalmak utáni újjáépítést követően ismét a szabad és független osztrák állam feltámadásának és megerősödésének jelképévé vált. A dóm olyan építészeti alkotás, amely mind a mai napig állandóan épül és vélhetőleg sohasem fejeződik be. Ez egyúttal minden földi alkotás tökéletlenségét és korlátait is szimbolizálja. Éppen ebben a tökéletlenségében rejlik utánozhatatlan dicsfénye és majdhogy „földöntúli" szépsége és kisugárzása. Akárcsak sok más templom esetében, a Stephansdom kezdeteit is homály fedi. Nem tudjuk pontosan, hogy a mai templom helyén vajon egy pogány szentély állott-e valaha. Vélhetően itt korábban római temetkezési hely volt, ezt támasztják alá az Óriás-kapu alépítményébe befalazott sírkövek. Az Óriáskapu környékén végzett legutóbbi ásatások (1996) arra engednek következtetni, hogy keleti irányban, az első, román stílusú István-templom alatt, egykoron egy kisebb szentély, egy kápolna állt. Vissza