A bazini zsidók

Előszó

A mohácsi csata után Szulejman császár rövid látogatást tett Budán, a királyi palota kincseit leküldte Sztambulba, azután összetereltette a budai zsidókat, és magával vitte őket. Úgy vélte, hogy szüksége van rájuk, és hogy birodalmának hasznára lesznek. Az erőszakkal áttelepített zsidók közül két fivér - Dávid és József - Baja tájékán átszökött a laza gyűrűn, amelyet a szultán lovas katonái vontak éjszakára a zsidók tábora köré, és eljutott a Dunáig. A két fivér itt szerzett egy rozzant ladikot, és néhány napig a Duna mocsarai között lappangott, azután visszament Budára. Budán a városi tanács a zsidók házait ekkorra a várnagy engedelmével kiosztotta már a város lakosai között; a két fivér tehát egy éjjel kiásta azokat a drágaságokat, amelyeket nemrégen elhunyt apjuk rejtett el egy utcai zendülés idején a háza pincéjében, azután elment Tatára, onnan Sopronba és onnan Pozsonyba. Ezekben a városokban azonban a zsidók szorongattatva éltek, hajlott hátúak és nyomott lelkűek voltak, és a két fivérnek nem támadt kedve a maradásra. József Olaszországba vágyódott, ahol mind a ketten eltöltöttek egy-egy évet a páduai főiskolán, Dávid azonban azt mondta, hogy Olaszországból is mindig visszakívánkoznék Magyarországba, éppen úgy, mint ahogy Törökországból visszakívánkozott volna, ha tehát József azt akarja, hogy ő ne veszítse el a lelke nyugalmát, telepedjenek le Magyarországon valahol. Vissza