A bátaszéki szerbek

Előszó

A magyarországi szerbek „szerb településnek" szoktak nevezni minden helységet, ahol szerb közösség él, ahol létezik szerb templom, függetlenül attól, hogy mekkora a szerbek aránya a helyi lakosságon belül. Ez feltehetően arra vezethető vissza, hogy számos településen, ahol jelenleg a szerbek részaránya elenyésző, a közösség tudatában tovább él, hogy itt valamikor túlnyomórészt szerbek laktak, ők határozták meg a település jellegét.
Ma Magyarországon a „szerb települések" száma 20 és 30 közé esik, míg az I. világháború előtti időszakban ez a szám elérte a 60-70-et. A szerbek lakta települések száma a XVIII. század elején, illetve az oszmán hódítás korában még nagyobb volt. Például, Szilágyi Mihály „A grábóci szerb ortodox kolostor története" c. művében (Babits Kiadó, Szekszárd, 1999) konkrét MOL dokumentumokra hivatkozva arról tudósít, hogy 1679-ben a Koppány környéki és az ozorai, simontornyai és tamási erődhöz tartozó, összesen 106 falu közül 72 rác volt, azonban ez a szám 1667-ban még nagyobb lehetett, hiszen egy akkori hadjáratban a magyar csapatok 11 rác települést semmisítettek meg Tamási környékén.
Manapság nagyon keveset tudunk az egyes települések szerb lakosságának történetéről. Csupán 5-10 település esetében készült a szerbek történetét feldolgozó tanulmány, ezek sem jelentek meg mind nyomtatásban. Ezek a munkák legritkábban képeznek átfogó monográfiákat, amelyek a helyi szerbség története mellett foglalkoznának például néprajzukkal is, vagy fordítva, de általában a történészi munkák sem a teljes körű feltáráson alapuló összefoglaló művek, hanem legtöbbször különálló témakörök mozaikjai, melyek leginkább a helyi szerb iskolai és egyházi életre összpontosítanak.
Ez a szerény kétnyelvű kiadvány, amelyet most az olvasó kezében tart, az első olyan próbálkozás, amely megkísérli összegyűjteni és bemutatni a baranyai földrajzi térség északi határán, Dél-Tolnában fekvő Bátaszék szerb lakosságának történetét. A kiadvány megjelentetése abból a szempontból is újdonságot jelent, hogy ez az első tudományos igényű munka, amely egy olyan településsel foglalkozik, ahonnan a szerbség már eltűnt, sőt kézzelfogható tárgyi emlékei (templom, temető) is megsemmisültek. Mindez különös jelentőséget kölcsönöz a szerző, Dujmov Milán történészi munkájának, valamint az Erzsébetvárosi Szerb Kisebbségi Önkormányzat elnök asszonya, dr. Lásztity Alekszandra kezdeményezésének, akinek az ötlete volt, hogy e könyvecske megjelentetésével is megkíséreljenek tartós emléket állítani az egykori bátaszéki szerbségnek. Vissza