Fülszöveg
Méliusz József ötödik kávéház-könyve emberi és írói kapcsolatok születésének forrásvidékére vezeti az olvasóját, ezen túl azonban bennünket nagyon közel és mélyen érintő szellemi - és bízvást mondhatjuk - történelmi eredők és vonzatok metszéspontjába. A román irodalommal, annak legjelesebbjeivel kialakított, a század harmincas éveibe visszanyúló kapcsolatai, barátsága - amint egy Eugen Jebelenauról szóló írásában megfogalmazza - : "...akárcsak a költészet, nem üzlet." Az író és műfordító Méliusz magatartás-kérdésnek tekinti, a kapcsolattartás műfajának a más szellemiségű irodalom közeledését, közelítését, ennek pedig megvan a maga mindenkire kötelező erkölcse. Tegnap is, ma is. Nem véletlen, hogy e gondolatait a magyar irodalomból legtöbbet fordító Eugen Jebelenau kapcsán árnyalja Méliusz, mint ahogy az sem, hogy szellemi partnerei azok közül kerülnek ki, akik következetesen és meg nem alkuvóan a társadalmi progresszió gondolata, a humánum mellett állanak ki, akkor is, amikor ez...
Tovább
Fülszöveg
Méliusz József ötödik kávéház-könyve emberi és írói kapcsolatok születésének forrásvidékére vezeti az olvasóját, ezen túl azonban bennünket nagyon közel és mélyen érintő szellemi - és bízvást mondhatjuk - történelmi eredők és vonzatok metszéspontjába. A román irodalommal, annak legjelesebbjeivel kialakított, a század harmincas éveibe visszanyúló kapcsolatai, barátsága - amint egy Eugen Jebelenauról szóló írásában megfogalmazza - : "...akárcsak a költészet, nem üzlet." Az író és műfordító Méliusz magatartás-kérdésnek tekinti, a kapcsolattartás műfajának a más szellemiségű irodalom közeledését, közelítését, ennek pedig megvan a maga mindenkire kötelező erkölcse. Tegnap is, ma is. Nem véletlen, hogy e gondolatait a magyar irodalomból legtöbbet fordító Eugen Jebelenau kapcsán árnyalja Méliusz, mint ahogy az sem, hogy szellemi partnerei azok közül kerülnek ki, akik következetesen és meg nem alkuvóan a társadalmi progresszió gondolata, a humánum mellett állanak ki, akkor is, amikor ez egyáltalán nem tűnik természetesnek a mindenkori uralkodó vélemény számára.
A román avantgárd irodalom - amely ebben az eszmei fővárosi kávéházban megmutatkozik - pompás színfolt európai kortársai között. Ez is a radikális társadalmi gondolat szellemében fogan, és ha kell, a vitriolos pamflet eszközével mutatja meg, hogy honnan püffed és mételyeződik a társadalom, kötetünkben Arghezi írásai példázzák ezt leginkább. De amint az Urmuz- és Stefan Roll műfordítások jelzik, ez az irodalmi irány mind expresszionista, mind szürrealista kifejezésformáiban méltó örököse a Caragiale képviselte kritikai géniusznak. Méliusz József már a fővárosban a királyi lovastestőrségnél eltöltött katonaideje alatt kapcsolatba került a modernista törekvések nem egy képviselőjével és az azóta eltelt viharos és békés évtizedek alatt is következetesen feléjük tartotta figyelő, baráti tükrét. Választásait, vonzalmait jól példázza, hogy ez a tükör változatlanul fényes maradt. A különböző keltezésű és műfajú írások a magyar olvasót bevezetik a román avantgárd, a modernista irodalom egyik közeli fejezetébe, méghozzá a legtermészetesebb úton-módon, a fordítások és a fordítási törekvések felől, amely - közhely, de nem árt mindig figyelmeztetni rá - a kölcsönös megismerésnek, a barátságnak a legtermészetesebb közege, a figyelemnek, a fogékonyságnak a megteremtője.
Vissza