A Baranyai Helytörténetírás repertóriuma (1968-1993)

Előszó

Üdvözlet az olvasónak
sorozatnyitó kiadványunk megjelenése alkalmából. Baranya legnemesebb történelmi tradícióit felelevenítve szeretnénk a szűkebb pátria múltja iránt érdeklődők várakozásának megfelelni, s az identitás-tudat megőrzését elősegíteni, hiszen a nemzeti tudat megkérdőjelezhetetlenül a történelemnek és a kultúrának a terméke.
A forráskutatás (s nem kevésbé a forráskritika) jelentőségének felismerése az újkori történetírás érdeme. A történetírók addig is használtak forrásokat, de anyaggyűjtésüket nem a tudatosság és a rendszeresség jellemezte, sokkal inkább az esetlegesség, melyet gyakorta szájhagyományból vett részletek, idézetek tarkítottak. A történettudomány módszereinek a 19. század közepén bekövetkezett teljes átalakulása juttatta érvényre a forráskritika szempontjait, megvetve ezzel a tárgy-, tény- és szakszerűségre törekvő történeti irodalom alapjait.
Baranyában is a 19. század első évtizedeiben vette kezdetét a tudományos igényű történeti kutatás, melynek legkiválóbb művelője a kortársak által is megbecsült Koller József kanonok volt. A reformkori "megyeleírások" sorában megkülönböztetett helyet foglaltak el Haas Mihály Baranya monográfiája és Hölbling Miksa "Orvosi helyirata" (1845).
A század utolsó évtizedében, a millenniumi lelkesedés hívta életre a megye - mindmáig egyetlen - nagymonográfiáját. Várady Ferenc szerkesztésében 1896/97-ben jelent meg a "Baranya múltja és jelenje" című impozáns vállalkozás, melyben a megye történetét bemutató második kötet szerzői a kiváló régész, Posta Béla, illetve a korszak reprezentáns helytörténésze, Németh Béla voltak. Vissza