A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán

Előszó

Az itt közzétett adatsorok szerves részét alkotják azoknak az elemző vizagálatoknak, amelyek összegezett eredményei "Termelés és vállalkozás a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán" c. monográfiánkban látnak majd napvilágot. Szerkezeti egység a kettő, akárcsak a ház alapzata és ráépítménye. Ha ki olvasónk térben vagy időben tovább kívánná bogozni az általunk kifejtett összefüggéseket9 múlhatatlanul vissza kell majd nyúlnia az alapozó adatsorokra is, amelyek az elvonatkoztató értelmezést a történet tényvázához kötik. Még inkább tennie kell annak, akinek figyelmét megragadta a módszer sajátossága, hogy ne mondjam, újsága. Mert ami ennek lényege, a mennyiségi megismerés, az éppen ezekre az adatsorokra, a tömeges adatszolgáltatású kútfők vallomására épült. Ha ennek ellenére megalkudtunk a gondolattal, hogy az alapanyagot leválasszuk a feldolgozásról, és önálló kiadványban tegyük közzé, annak merőben külső oka volt: a monográfia eleve megkötött, 25 ívre szabott terjedelme. Jóllehet a témakörnek csak a lényeges vonatkozásaira szorítkoztunk, a mondanivaló szófukar formálása mellett sem sikerült a feldolgozást és annak statisztikai jellegű alapanyagát a megszabott ívkeretben tartani. A feldolgozás azt egymagában is kimeríti. Nem a szerző fegyelmezetlensége ludas benne. Magyarázatát inkább az adhatja, hogy feudális kori országos gazdaságunknak eleddig kevéssé bolygatott jelenségköréhez nyúltunk hozzá. A monográfia tematikailag a bányagazdaság termelési viszonyaira kíván fényt deríteni. Az időt tekintve a feudalizmus régebbi, úgy mondanám,a klasszikus fejlődésívét felölelő korszakfelében,mielőtt annak különben már hanyatlásba hajló ága további 2-3 századra szóló érvénnyel átváltott volna a pangásnak, a megkövülésnek ellenforradalmi vonásoktól sem mentes állapotába. Nagyjából a hagyományos periodizáció középkorának a végével esik ez egybe, amelynek korszakváltó határa azonban a bányagazdaság vonatkozásában kitolódik a XVI. század utolsó harmadába, ahol is az egyfelől a Miksa-féle bányarendtartáson /1573/, a bányaügyi igazgatás központosításán, másfelől pedig a tőkekoncentráció jegyében álló vállalatösszevonások /fuzionálások/ mind gyakoribb esetein érzékelhető, amelyek végeredményben a kalmártőke vállalkozásainak a válságjelenségei. Vissza