Előszó
Óriási rendetlenség uralkodott a világos, fehérfüggönyös leányszobában. Az asztalon, a székeken, sőt még a földön is könyvek, füzetek hevertek. Az ágyon, nagyon kényelmetlen helyzetben, egy...
Tovább
Előszó
Óriási rendetlenség uralkodott a világos, fehérfüggönyös leányszobában. Az asztalon, a székeken, sőt még a földön is könyvek, füzetek hevertek. Az ágyon, nagyon kényelmetlen helyzetben, egy sötétkék kabát feküdt; szegénynek egyik ujja a földet söpörte, mig a másik a szomszéd ágyra esett. A szoba közepén egy magányos sárcipő búsult a párja után, de még csak meg sem láthatta, mert az elbújt a szekrény alá! A könyves polc tetején egy felfordított matrózkalap feküdt tehetetlenül ; nyilván sajnálta önmagát és új szalagdiszét.
És mint a mesékben, megjelent a „rend tündére", portörülővel a kezében és elkezdett sopánkodni.
- No, igazán szégyen, gyerekek, hogy milyen rendetlen a mi szobánk! Mondhatom, gyönyörűséges leányszoba: csupa báj, tisztaság, költészet! Én nem értelek titeket, leányok! Hát olyan nagy fáradságtokba kerülne mindent a helyére tenni? - kérdezte Klári és egyben hozzáfogott a kis könyvtár leporolásához.
- Ha neked kéne ilyen szörnyen nehéz algebrai feladatot megoldanod, te sem törődnél a porszemekkel, - szólt Margit és a tollszárat rágta türelmetlenül. - A plus B a négyzeten egyenlő: A négyzet plus kétszer Ab plus B a négyzeten... Ez még semmi, hanem a többi milyen nehéz ! .
- Igen, és az én kettős könyvvitelem se gyerekjáték! Azt hiszed, gyönyörűség ennyit vonalozni, beosztani, kiszámítani és ha valamit eltéveszt az ember, rögtön elülről kell kezdened az egészet. Mert nem szabad áthúzni, kivakarni egy betűt sem! Amellett Bányai tanár olyan zsarnok, oly kegyetlen! Igazán nem szeretnék a felesége lenni, - jelentette ki Ilka és a tükör előtt állva megkötötte a nyakkendőjét.
- Jó, jó, ezt mind elhiszem, - szólt Klári és szépen sorjába rakta vissza a leporolt könyveket.
Vissza