A Balogh család története III.

Fülszöveg

VERES PÉTER
A BALOGH CSALÁD TÖRTÉNETE I-III.
„Semmi mást nem akartam vele - írja egy helyütt A Balogh család történetétől Veres Péter -, mint hitelesen ábrázolni egy faluszéli - »gyepsori« -földmunkáscsalád életén keresztül, a saját elindító osztályom, a magyar nemzet jó egyharmadát jelentő szegényparasztság sorsát és gondolkozását az első világháború előtti, »boldog békében«, majd az utána következő háborúban és az ezt befejező őszirózsás forradalomban, és így tovább az 1919-es tanácsköztársaság meg az azt követő fehér ellenforradalom alatt, majd a második világháború és a bukásba torkolló nyilas-fasiszta korszakban."
A trilógia kötetei: Szolgaság, Szegények szerelme és a János és Julcsa, tehát az irodalmi művek általánosító erejével a szegényparasztság mintegy fél évszázados „történelmét" tárja fel. Az író mint osztályának elégvén, lelkiismeretes emlékezete
egy egész elsüllyedt világot ment meg számunkra a végleges feledéstől. írása nem regény a szó közhasználatú értelmében,... Tovább

Fülszöveg

VERES PÉTER
A BALOGH CSALÁD TÖRTÉNETE I-III.
„Semmi mást nem akartam vele - írja egy helyütt A Balogh család történetétől Veres Péter -, mint hitelesen ábrázolni egy faluszéli - »gyepsori« -földmunkáscsalád életén keresztül, a saját elindító osztályom, a magyar nemzet jó egyharmadát jelentő szegényparasztság sorsát és gondolkozását az első világháború előtti, »boldog békében«, majd az utána következő háborúban és az ezt befejező őszirózsás forradalomban, és így tovább az 1919-es tanácsköztársaság meg az azt követő fehér ellenforradalom alatt, majd a második világháború és a bukásba torkolló nyilas-fasiszta korszakban."
A trilógia kötetei: Szolgaság, Szegények szerelme és a János és Julcsa, tehát az irodalmi művek általánosító erejével a szegényparasztság mintegy fél évszázados „történelmét" tárja fel. Az író mint osztályának elégvén, lelkiismeretes emlékezete
egy egész elsüllyedt világot ment meg számunkra a végleges feledéstől. írása nem regény a szó közhasználatú értelmében, nem szociográfia, nem néprajzi mű, de nem is kortörténet, hanem saját meghatározása szerint: „népi elbeszélés". (Az irodalmi rangra emelt, közösségi fogantatású műfaj eredeti és változékony, mondhatnánk: spontán alakját ma is megtaláljuk a nép körében.) Csakhogy az író a spontán népi elbeszélések ösztönös realizmusát tudatossággal ötvözte, hogy rátapinthasson a személyes sorsok mélyén működő társadalmi erőkre is. Tudatossága nem csorbítja, hanem éppen erősíti és árnyalja az elbeszélés népi hangját, szemléletét és melegítő emberi líráját.
A jelenlegi kiadás szövegén az író igen sok helyen rövidített és változtatott, anélkül hogy a trilógia mondanivalójának lényege megsérült volna, s a két első kötetet fejezetcímekkel áttekinthetőbbé tette. Vissza