A bálna nem motívum

Tartalom

Zilahi Anna első verseskötete lendületes és kiérlelt pályakezdés. Az elmúlt években a képzőművészként is tevékeny Zilahi nagyszerű érzékkel találta meg azt a területet és nyelvi optikát, amely kísérletező költészete középpontjában áll. Persze mit is jelent a középpont egy olyan állandóan mozgásban lévő, hullámzó médium esetében, mint amilyen a nyelv? És mi lehet a bálna, ha nem motívum? Ebben az érzékeny és filozofikus költészetben a szavaknak nem csak jelentése van és teste van, hanem árnyéka, érzéki kiterjedése. Olvasásunkkal pedig nem csak elevenné tesszük a szöveget, hanem alakíthatjuk is az adott szöveg személyközi jelentésének mélységét és élességét. Zilahi nagyon figyel a nyelv párhuzamos működéseire, arra, hogy mit képeznek le és mit lepleznek el a közlések. Napjaink egyik legtisztább és legeredetibb líráját olvashatjuk.



Ezen a héten egy fiatal költőt mutatunk be, méghozzá a tavasszal megjelent kötetének címadó versével. „Zilahi Anna [...] békétlen, örvénylő dilemmákkal szembesít kíméletlen szigorral. Nincsenek illúziói, nem hazudik menedéket, és nem hallgat el semmit a kívül-belül menekülő élők elől, akik mi mindannyian vagyunk. Ezért pedig hálával tartozunk.” – írja róla Fehér Renátó a Jelenkor hasábjain.


Július 31-én kezdődik a 11. Ördögkatlan Fesztivál, ahol a Magvető Kiadó öt irodalmi beszélgetéssel és tizenegy szerzővel várja a katlanlakókat a Vylyan Pincészet teraszán.

Témakörök