Fülszöveg
A „balkáni" szó ma leginkább valami csiricsáré kavalkádot, vicces cirkuszt, szédületes mulatozást értelmező ártatlan jelző, s azoknak, akik ilyenként használják, általában fogalmuk sincs az ottani törzsi rendszerről, a vérbosszúról, a nők rituális kivégzéséről vagy a kábítószer-és fegyverkereskedelemről. Hasonlóképpen a „nyugati" szó hallatán, a „balkáni" ellenpólusaként, valami nagyszerű, igényes, kényelmes produktum jut az eszünkbe, kevésbé a plasztikai műtétjükre gyűjtögető transzveszti-ták, a Foglald el! mozgalom romantikus forradalmárai, meleg hegymászók és hűvös szervkereskedők, vagy a sznob életmód elől elhagyott házakban békés kommunákat létesítő fiatalok, akiket onnan is kiűz a szabadosságot nem tűrő prűd hatalom.
drMáriás a Balkán mélyrétegeit néprajzkutató tudósként és a háború vérzivatarából elmenekülni kényszerülő civilként is alaposan megismerte, ahogyan zenészként a Nyugat foglalt házaiban élő fiatalok életét és a nagyvárosok pénzes csillogását. Ebben a szédületes...
Tovább
Fülszöveg
A „balkáni" szó ma leginkább valami csiricsáré kavalkádot, vicces cirkuszt, szédületes mulatozást értelmező ártatlan jelző, s azoknak, akik ilyenként használják, általában fogalmuk sincs az ottani törzsi rendszerről, a vérbosszúról, a nők rituális kivégzéséről vagy a kábítószer-és fegyverkereskedelemről. Hasonlóképpen a „nyugati" szó hallatán, a „balkáni" ellenpólusaként, valami nagyszerű, igényes, kényelmes produktum jut az eszünkbe, kevésbé a plasztikai műtétjükre gyűjtögető transzveszti-ták, a Foglald el! mozgalom romantikus forradalmárai, meleg hegymászók és hűvös szervkereskedők, vagy a sznob életmód elől elhagyott házakban békés kommunákat létesítő fiatalok, akiket onnan is kiűz a szabadosságot nem tűrő prűd hatalom.
drMáriás a Balkán mélyrétegeit néprajzkutató tudósként és a háború vérzivatarából elmenekülni kényszerülő civilként is alaposan megismerte, ahogyan zenészként a Nyugat foglalt házaiban élő fiatalok életét és a nagyvárosok pénzes csillogását. Ebben a szédületes sodrású, tragikomikus jelenetek garmadáját felsorakoztató, egyszerre véresen komoly és kacagtatóan groteszk regényében e két világ ütközését mutatja be, s írja le róluk mindazt, amit sem Kusturica a Balkánról, sem Lars von Trier a Nyugatról nem mondott el
„Egy furcsa nyárestén szakadt bérházstúdiómba nagydarab szakállas alak zuhant be. Azt kérte tőlem, készítsek neki hangfelvételt, mert ő a Balkán legszebb hangja, s minél előbb el akarja indítani énekesi karrierjét. Egy magát menedzsernek kiadó gyanús német figura kísérte, akinek egy filmes barátom adta meg valamelyik borozó mélyén viccből a címemet, mondván, az a legjobb hangstúdió.
Nem szóltam semmit, elővettem egy játékmikrofont, bedugtam a négysávos keverőbe, intettem az énekesnek, s ő máris a világ legfontosabb színpadán érezve magát kezdett iszonyatosan énekelni, táncolni, üvöltözni, szellentgetni, vihogni és ugrándozni a foghíjas parkettán. Amikor elfáradt, megmutattam neki a felvételt, s a legkevésbé sem zavarta, hogy használhatatlan. Röhögött, megveregette a vállamat, majd elmondta dióhéjban az életét, s elment.
Vissza