A balatonfüred-csopaki borvidék története (dedikált példány)

Előszó

Csopak hegység 1790. április 12-én tartott közgyűlésén a szőlőbirtokosok határozatot hoztak arról, hogy a legközelebbi országgyűlésen elöljáróik szorgalmazni fogják a tapolcai járásnak Veszprém vármegyéhez tartozó csatolását. A szomszédos vármegyéhez való csatlakozást a saját vármegyéjük központjától való nagy távolsággal indokolták meg: "szörnyű nagy kárára van mind a nemességnek, mind az adózó szegénységnek, hogy ezen része a Nemes Vármegyének csak mind egy túró zsák, úgy csúszik a Balatony és Veszprém vármegye közé." A 18. század végére Zala vármegye perifériájává vált a Balaton-felvidék, s elhalványult az emléke annak, hogy a vármegye kialakulásakor még ezen a vidéken volt a központ.
A tapolcai járás keleti felében 1907 végén megszervezték a balatonfüredi járást, ami a szolgabírói hivatal felállítását jelentette. Önálló közigazgatási egység jött létre Balatonfüred központtal, amelyet 1945-ben Veszprém vármegyéhez csatoltak. A terület már elveszítette a közigazgatás önállóságát, amikor 1959-ben a megszüntetett balatonfüredi járás területén a magyar szőlő- és bortermelés önálló egységeként létrejött a balatonfüred-csopaki kiemelkedő minőségi borvidék. A jelenleg érvényes rendelkezések szerint a borvidék területébe Balatonfüred városnak, Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatoncsicsó, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Monoszló, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Szentantalfa, Szenjakabfa, Tagyon, Tihany, Vászoly és Zánka községeknek a szőlőkataszter szerinti I. és II. osztályú területei tartoznak. Az önállóság késői megszerzése nem mond ellent annak, hogy a szőlőművelés nagy múltra tekinthet vissza ezen a tájon. E könyv tárgya a balatonfüred-csopaki borvidék múltja és jelene. Vissza