A Balaton

Előszó

A Balaton életében az elmúlt évszázadok során a száraz és a csapadékos periódusok váltogatták egymást. A tó vízmérlege sokéves átlagban évente 270 millió m3 felesleget mutat, mely vízoszlopban mérve 45 cm-t jelent. 2000-2003 között, négy éven át rendkívül száraz időjárás volt tapasztalható. Az éves csapadékhiány 30-40%-ot tett ki, mely halmozottan mintegy 600 mm volt, vagyis három és fél év alatt egy évnyi csapadékmennyiség hiányzott a Balaton térségében. A csapadékhiány országosan leginkább a Zala vízgyűjtő területét és a Balaton térségét sújtotta, de nemcsak a Balatont, hanem a Velencei-, a Fertő- és a Tatai-tavat is érintette. 1863, a Sió-zsilip és -csatorna megépítése óta eltelt 140 év alatt a jelenleginél súlyosabb vízhiány 7 alkalommal - esetenként tartósan és elhúzódóan is - előfordult. 2002-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI) a Balatoni Fejlesztési Tanácstól (BFT) arra kapott megbízást, hogy vizsgálja meg, melyek a vízpótlás lehetséges alternatíváit. A korábbi tervekből kiindulva elemezték a vízátvezetés különböző megoldásait a Drávából, a Murából, a Dunából és a Rábából. Vizsgálták a különböző variánsok műszaki megvalósíthatóságát, azok hatását a vízminőségre és az élővilágra, becsülték a költségeket. A szóba jöhető változatok közül a Rábából történő átvezetést tartották a legmegfelelőbbnek. A vízpótlást megerősítő vagy elvető döntés kellő szakmai előkészítéséhez és megalapozásához a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) szükségesnek tartotta műszaki, ökológiai és gazdasági vizsgálatok elvégzését, amelyre Somlyódy László akadémikust (BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék) és az általa irányított tudományos munkacsoportot kérték fel 2003 nyarán. Feladatukat képezte, hogy
- elemezzék a különböző alacsony vízállások előfordulási gyakoriságát és a Balaton vízmérlegét a múltbeli adatok alapján,
- értékeljék az éghajlatváltozás lehetséges hatásait
- adjanak tudományos véleményt a balatoni vízpótlás szükségességéről. E munkákhoz kapcsolódva az ÖKO Rt. megbízást kapott a balatoni vízpótlás lehetséges megoldásainak környezeti vizsgálatára; az MTA Szociológiai Kutatóintézete pedig a Balaton esetleges vízpótlási változatainak a társadalomra gyakorolt hatását vizsgálta. A Balaton alacsony vízállása meghatározóan a természeti tényezők következménye, ezért a tó vízmennyiségének műszaki beavatkozásokkal történő pótlását környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi szempontok nem indokolják. A vízpótlás kérdésében jelentős érdekellentétek keletkeztek, miután a turizmusban, az üdülésben és a hajózásban érdekeltek viszont igényelnék a magasabb vízállást. A más vízgyűjtőről történő vízpótlás ugyan műszakilag megvalósítható, de ökológiai szempontból igen összetett és kockázatos. A tó vízminősége környezeti és turisztikai szempontból egyaránt kiemelt kérdés; 1995 óta javuló képet mutat és közelít az 1960-as évek állapotához. Vissza