A Balassagyarmati M. Kir. Áll. Balassi Bálint Gimnázium Évkönyve az 1941-42. iskolai évről

Előszó

Amikor hősökről beszélnek az emberek, talán még Carlyle is, minden bizonnyal azok a nemes lovagok jutnak eszükbe, akik fegy­verrel kezükben, táltos paripák hátán, vagy viharral dacoló gépmadár szárnyain szállnak vészterhes küzdelmekre s onnan a történelmi halhatatlanságba.
A hősiességnek ezt a nagyszerű megnyi­latkozását rá kell vetítenünk a mindennapi élet szürke tényeire, mert e nélkül nem lenne teljes a kép. Nemcsak az a hős, aki életét kockáztatva fegyverrel indul a dicsőség me­zejére, hős az is, aki életének kincseit szét­szórja, anélkül, hogy azért jutalmat várna; aki szegényes, kicsinyes körülményei között is nagy dologba fog; aki alulról indul és magasba emelkedik; aki tudásával a felhőkig ér és mégsem néz le senkit.. Hős az, aki becsülettel megállja helyét az élet küdelmeiben.
Dr. Mikó Pál leszolgálta ugyan köteles katonai évét, de nem lett belőle háborúk lovagja. Lett azonban a mindennapi élet hőse, akinek emléke mel­lett a tanítványok serege Isten előtt való hálaadással áll meg mindenkor 1895-ben megkezdett tanári pályályát 1932-ben fejezte be. Az a 37 esztendő amelyből 25-öt intézetünkben töltött, hősi küzdelem volt. Szegény, árva gyer­mekből küzdötte fel magát a filozófiai doktorátussal díszített tanári oklevélig. Ember és sok gyermekes családapa volt és — házat épített. Széleskörű tu­dással rendelkezett és — elment az elemi iskolába tanítani hittanra a kis gyermekeket. Büszke volt, ha egy-egy szépszemű falusi gyereket látott, mert látta benne a harcba induló hőst. Nyugállományba kerülésével sem hagyta abba a tanítás, nevelés harcát. Dolgozott szakadatlanul, lankadatlanul, mig belefáradt a harcba az 6 jó szive és feladta a küzdelmet. 1941 október 3-ám csendben, küzdelem nélkül hunyta le szemét örök álomra. Temetésén a vá­ros polgársága, a református egyház híveinek részvétele mellett intézetünk is megadta neki az utolsó tisztességtevést. Elkísértük nyugvó helyére a polgári élet hősét, a nevelés bajnokát, a tanári pálya fáradhatatlan mesterét. Emléke él közöttünk, mert ha a megfáradt test elpihent is a föld porában, de ami fény volt, az lenyugvása után is sokáig világok

Vissza