A Bajkáltól a Balatonig

Előszó

Ennek a munkának az írója régész, ezért az egész könyvben elsősorban a régészeti forrásokkal kapcsolatos szakirodalom válogatott bemutatását tekintette alapnak. Az írásos források azonban nemcsak puszta keretként szolgálnak, hanem jelzéseket, sőt kiindulópontokat adnak a régészeti források értelmezéséhez. Az írásos források alapos ismerői és kutatói a régészetieket sok esetben még ma is csupán illusztrációnak tekintik, ami alapos tévedés. Valójában arról van szó, hogy a leletek és környezetük (a leletegyüttesek, a velük kapcsolatos dokumentáció) másként aknázhatók ki a történeti kutatás számára, mint az írásos, szöveges emlékek, hiszen másként is jöttek azok létre. Az írásos források (itt most nem beszélünk a feliratokról) száma a régi török népek történetére nézve alig-alig növekszik századunkban, a régészeti források száma azonban - hála a tervszerű ásatásoknak, a leletmentéseknek, no meg a véletlennek is - óriási ütemben gyarapodik. A gyűjteményeknek, múzeumoknak egész Eurázsiában igen nehéz feladatot jelent azok tárolása, őrzése, leltározása és karbantartása és még nehezebb feladat a szakemberek számára azok korszerű feldolgozása. Ugyanis a leletekben és egykori közvetlen környezetükben rengeteg az információ, ám ezek kinyerése, megfejtése igen bonyolult feladat, jóllehet a statisztikai és természettudományos módszerek elősegíthetik a megoldást. Mindez azonban lassú és nem is olcsó. A sürgető idő sokakat elsietett megoldásokra ösztönöz, de azok értéke nem valóságos érték. Nem beszélve most az időrend megállapításáról, sem a tárgytipológia kidolgozásáról, a „rendteremtésről" a leletek sokaságában (pontosabban az egykori rend felismerésének feladatáról), csak arra utalunk, amit a régészeti emlékek és az egyes, írásos forrásokból többé-kevésbé jól vagy alig ismert etnikumok egyeztetése jelent. Ez olyannyira bonyolult feladat, ami tele van zsákutcákkal, felületes, egy ideig jónak látszó következtetések feladásával és máig megoldatlan problémákkal, kérdésekkel. A tárgyi források felé bizonyos kérdéseket fel sem lehetne tenni, történetiségük idő- és térbeli megértéséhez más oldalról kellene közelíteni, nem pedig tévesnek bizonyuló historikus válaszokat kipréselni belőlük, mert az nem vezet el az igazi célhoz. Az egyes etnikai képletek, népek, néprészek stb. megragadásához azt kell mindig szem előtt tartanunk, hogy az adott etnikumot közös tudat tartotta össze és annak bázisán hagyományozódott nemzedékről-nemzedékre annak ízlés- és formavilága, szokásai, vagyis mindaz, aminek tárgyi, materiális vetülete is van, és ami részben ránk maradt. Ám a régészet feladata nem merül ki az etnikumok, népek megragadásában. Feladata még van bőven, így például a teljes társadalmi-történeti rekonstrukció, ami különösen nehéz az írásos forrásokkal nem rendelkező korokban vagy tájakon, történelmi szempontból a régészeti források nem másodrendűek még az írásos, szöveges forrásokban viszonylag bőven rendelkező korszakokban sem. Vissza