A bagolyszemű cowboy (rossz állapotú)

Előszó

A serif csalódik.

Mason ivója előtt nyúlánk, izmos cowboy kötötte lovát a korláthoz. Ruháját, kalapját belepte a sivatag finom, vörhenyes pora. Szürke musztangja is a végkimerülés jeleit mutatta.
A legény megitatta lovát. Levette a nyereg mögül az abrakos tarisznyát, belépett az ivó melletti boltba. Csodálatos szemei rátűztek Betty Mason szép, szelíd arcára.
- Mit parancsol, Mistert - kérdezte a lány, lesütve sötétkék szemeit, majd azért is haragosan nézett fel. Eddig sohasem kellett szemeit lesütnie.
- Szeretném megetetni a szürkét. Kaphatnék egy kis zabot?
- Zabunk nincs. Ha beéri kukoricadarával, azt adhatok.
- Ha nincs más, mit tegyek? Rossz volt erre a zab termés?
- Az ivóban ne kérdezzen ilyent. A kancsal Bolton szedte össze a környék zabtermését.
- Összevásárolta?
- Maga öreg csecsemő! John Bolton revolvergolyóval fizet. Hiába egyet se veszteget el.
- Nincs serifjük? - kérdezte a cowboy. Nagy, dióbarna szemeiből sárgás fény lobbant.
- Mit tehet egy serif huszonnégy mindenre elszánt haramia ellen? Cross nagyon rendes ember. Hiába. Itt csak addig él a serif, amíg nincs útjában Boltonnak. Akik ezt neon értették meg, azok a homok alá kerültek. Ezeket csak azért mondom, hogy tudja magát mihez tartani.
- Hálásan köszönöm. Régen vágyódtam ilyen kedves helyre. A Missnek nem alkalmatlankodnak?
- Bolton ferdeszájú helyettese házassági ajánlatot tett. Kicsit tolakodó, de én kerülöm, ha csak lehet. Nem is tudom, miért mondom el ezeket. Nem vagyok közlékeny természetű.
Taylor elmosolyodott, letette a kukoricáért járó pénzt, biccentett, kiment. Betty utána nézett. Vissza