A bács-szerémi ruszin nyelv lexikai hungarizmusai kutatásának története

Előszó

A bács-szerémi ruszinok Szerbiában, a Vajdaságban és Horvátországban élnek, létszámuk 23-25 ezer. Nyelvük, a bács-szerémi ruszin nyelv-Jugoszlávia Vajdasági Szocialista Autonóm Tartománya öt hivatalos nyelvének egyike volt a szerbhorvát, a magyar, a szlovák és a román nyelvek mellett. A Vajdaságban a ruszin nyelvet öt községben (postina) sorolták az egyenrangú nyelvek közé. A mai valós helyzetről nincsenek pontos ismereteim. Azt viszont újvidéki újságokból tudom, hogy az elmúlt évben Újvidék elöljárósága kísérletett tett a ruszin nyelv hivatali használatának megszüntetésre.
A bács-szerémi ruszinoknak, mint különálló nyelvi, etnikai csoportnak a történelme a töröknek a történeti Magyarországról való kiűzáse után kezdődött. Írott források szerint Mária Terézia idején felvidéki görög katolikus ruszinokkal telepítették be Bácskeresztőrt (1751-56) és Kocurát (1736-67). Bácskába, ebbe a korabeli paraszti eldorádóba folyamatosan érkező újabb ruszin telepesek Bácskeresztúrt, Kocurát, Sajkásgyörgyét (Gyurgyevo), és Újvidéket keresték, s ott húzódtak meg. Az újvidéki ruszin görög katolikus egyházközség megalakulásának éve: 1780. A XVIII. század végétől, XIX. század első évizedeitől a pauperizálódó rétegek és az újonnan betelepültek - egy-két évi bácskai tartózkodás után - továbbköltöztek a Szerémségbe és Szlavóniába. Ez a másodlagos kirajzási folyamat egyébként Bácska minden népét jellemezte, s tükröződik a ruszin szépirodalomban is. A második világháború után, a bácskai németek kifelepítése következtében keletkezett települési vákuum megszüntetésekor tovább növekedett a ruszinok lakta helységek számára. Vissza