A 400 éves Debreceni Kollegium

Előszó

Hazai művelődéstörténetünk megállapítása szerint nemzetünk az alatt a hatszáz év alatt, melyet a reformációig már Európában élt meg, iskoláinak számát öszszesen sem tudja 300-ig felvinni. Ennek oka nem az, mintha eleink a műveltség iránt fogékonytalanok, vagy közömbösek lettek volna, hanem oka hazánk közállapota, melyet - kivált a XV. század eleje óta - állandó háborúk nyugtalanítottak. Fegyverzaj között nincs békés lakozása a szelíd múzsáknak.
Voltak azonban helyenként gócok, melyek a viharok között és a kedvezőtlen feltételek ellenére is alkalmasak voltak iskolák alapítására, fenntartására és fejlesztésére.
Ilyen gócpont volt a többek között Debrecen. E város földrajzilag kedvező fekvése, lakóinak már a tatárjárás előtt tekintélyessé növekedett száma, üzérkedő foglalkozásának messze kihatása szinte szükségképen avatta az Alföldnek központjává. E központiság aztán önként hozta magával, hogy benne iskola is fejlődjék.
Debrecennek már a reformáció előtt volt iskolája, kettő is. Az egyikben a XIV. század eleje óta a minorita barátok tanítottak, hogy rendjük számára szerzeteseket képezzenek. A másik városi iskola volt; a polgári hatóság alapította és tartotta fenn avégből, hogy benne a város fiai szerezzék meg azokat az alapismereteket, melyekre a mindennapi életben múlhatatlanul szükségük lesz. Ez utóbbi az az iskola, melyből a mai Kollégium - helyszíni értelemben is - kifejlődött. A régi városi iskola kezdő életét a reformációra áttérés első időszakáig nem ismerjük. Vissza