A 39. császári és királyi gyalogezred története

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Ön a 39. Dom Miguel gyalogezred felállításának 250. évfordulójára készült könyvet tartja a kezében. Az ezred fennállása során (1756-1918) részt vett a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia minden háborújában, hadjáratában. Katonái kiváló harci szellemének, a csatatereken mutatott helytállásának köszönhetően mindig nagy megtiszteltetésnek számított az alakulat katonájának, veteránjának vagy éppen a hadkiegészítési körzet lakójának lenni. A 39. gyalogezred állományát ugyanis a XIX. század elejétől kezdve Debrecen és a környékbeli települések lakóiból egészítették ki. A hajdúsági, bihari emberek pedig vitézségükkel és a legnehezebb helyzetekben tanúsított kitartásukkal Európa-szerte öregbítették a magyar bakák és szűkebb hazájuk hírnevét. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követően megszűnt ugyan Debrecen háziezrede, de a város nem maradt katonaság nélkül. Az 1920-ban alakult 6-os hadosztály, majd vegyesdandár-parancsnokság egyik ezrede a 11. „Bocskay István hajdúezred" volt, amely a II. világháború végéig vitte tovább a 39-es elődök örökségét, hagyományait. Az 1945 és 1989 közötti időszakban is több alakulat állomásozott Debrecenben, és a rendszerváltást követő átszervezések után sem maradt katonaság nélkül városunk. Az 1991-ben Mezőtúrról áttelepült dandár - ma a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Könnyű Lövészdandár - vette és örökíti át a katonahagyományokat. Vissza