A 133 nap

Előszó

A NAGY OKTÓBER szellemében és példájára született magyar Tanácsköztársaság születésének hatvanadik fordulójára készülünk. Az épülő, felszabadult hazában - ha csak a tizes évfordulókat vesszük is számba - immár negyedik alkalommal van mód szabadon köszönteni a dicsőséges 133 nap hőseit. Tisztelegni az uttörők emléke előtt - felemelő kötelesség. Ugy kell tisztelegnünk, hogy őrizzük emléküket, elismerjük harcuk hősiességét és vivmányaikat korszerü, uj - azaz változott - körülmények között továbbvisszük.
Emlékük, küzdelmeik és áldozatuk emléke nem engedi feledni "Az Ember Szépbe-szőtt hitét...", ahogy Ady Endre szavai intik az őrzőket. S joggal vállalhatjuk, a mai nemzedékek: az őrzők, akik a strázsán vigyáznak!
A szép gondolatok, az őszinte tisztelet azonban nem hallgattathatja el aggodalmunkat. Sok az ünnep. És a sok ünnepben elkopnak a szavak, ismétlődésnek hatnak a nagyon ismert tények. Egyszóval: sematizmus veszélye fenyeget. Kisért a veszély: mechanikusan lebonyolítjuk az ünnepséget, "letudjuk".
Ez a kis munkánk azt a célt kivánja szolgálni, hogy az ünnep igazi megemlékezés lehessen. "Történt szépek, éltek és voltak kik meg nem hathatnak soha, Őrzött elevenek és holtak....". Müsorrendezők, müvészeti csoportvezetők, rendezők, szerkesztők keressétek önállóan is - e kis utmutató segitségével - a méltó ünneplés uj módozatait. Vissza