Előszó
Budapesti VII. ker. Állami Gymnásium. E névvel indult iskolánk, az 1881. május 12-én kelt alapító okirat tanúsága szerint, ezzel létrejött a főváros első állami gimnáziuma. Akkoriban Budapesten mindössze öt egyházi gimnázium működött; kívánatos volt a világiasabb, nyitottabb szellemű polgári, kispolgári rétegek számára egy új intézmény indítása. „Meg akarok győződni, - mondta Trefort Ágoston kultuszminiszter - hogy csakugyan megtelik-e egy osztály a más intézetekből kimaradt tanulókkal?" Trefort az új iskola vezetésével Köpesdy Sándort, az V. ker. kir. katholikus főgimnázium tanárát bízta meg és rajta kívül még három tanárt nevezett ki a Klauzál utca 10-ben ideiglenesen elhelyezett iskolába. A beírás első napjának délelőttjén a beírt tanulók száma jóval túlhaladta a megengedett létszámot, így a 130 tanuló - alsó gimnazista 10 éves fiúk - számára párhuzamos osztály indítását is engedélyezte a miniszter. Az első érettségi vizsgára 1890 júniusában került sor, 40 tanulóval; azóta 13 145 diák érettségizett iskolánkban.
Az akkori Erzsébetváros csak a körútig terjedt; a körúttól a Rottenbiller utcáig zöldséges kertek, kerítés nélküli hepe-hupás területek voltak. A zsúfolttá vált Klauzál utcai épület helyett itt, a Hársfa, Barcsay és Miksa (ma Osvát) utca kiszögellésében vásárolt telket az állam. Az épület tervét Bobula János, az épület főhomlokzati mozaikképeit - Stettka Gyula festőművész alakjai után - a világhírű velencei Candiani cég készítette el. (A mozaikképek 2000 novemberére újultak meg.) Az új épületben 1892/93-ban, az alapítás 11. évében kezdődött meg a tanítás, de csak 1903-ban került egy fedél alá az anyaépület mind a 16 osztálya. Erre akkor került sor, miután a minisztérium a földszintes tornacsarnok fölé kétemeletes szárnyépületet építtetett. Itt helyezkedett el a természetrajzi és a fizikai előadóterem, 3-3 részből álló szertárhelységekkel. (A biológia-kémia előadó 1995-ben, a fizika pedig 2001. szeptemberétől költözött a Hársfa utcai szárnyra.) 1929/30-ban - minisztériumi engedéllyel - alakították ki az első emeleten az első megfelelő tanári szobát. A mai tanári helyén tanári könyvtár volt, amelyből szintén 1929-ben vettek el egy kis részt az igazgatóhelyettesi iroda részére. (A mai könyvtár helyén igazgatói lakás, a díszterem helyén pedig rajzterem volt.) Már a két világháború között gondot okozott, hogy a szemben lévő házak időközben háromemeletesek lettek, a tantermek, főleg az első emeleten, igen sötétek, a felszerelések nem megfelelőek. Mint az 1928/29-es igazgatói jelentés mondja, gyökeres megoldás csak az volna, ha a Hársfa utcai oldalon manzárdszerű harmadik emelet épülhetne, ahová a rajzterem, szertárak, könyvtár, cserkészotthon (diákszoba) volna elhelyezhető. Erre 1995-ig kellett várni.
Madách Imre nevét gimnáziumunk 1921-ben vette fel. A tantestület választása azért esett Madách Imrére, hogy „az ifjúság nagyjainak emlékéből erőt és buzdítást merítsen." A névválasztást az akkori tantestület a következőkkel indokolta: „A jónak és rossznak örök küzdelmében a jó, mint az ember alaptermészetében rejlő, végre is legyőzhetetlen; és hogy nem a rideg materiális tényezők, hanem az eleven hit, a lélekfrissítő, a nemes illúziók harmonikus egysége adják meg az embernek a való értékét."
Mai működésünk egyik alapelve a százhúsz éves múlt követésre méltó hagyományának tisztelete, ápolása. A gimnáziumunk nevelési szellemiségét az alapítók fokozatosan alakították ki. „Elismerés és dicséret, szeretettel párosult szigor, felekezeti türelem, újat kereső oktatómunka" jellemezte a gimnáziumot, s ezt az indulás éveiben kialakított szellemiséget máig követendő hagyománynak tartjuk. „Irányadó elvünk: bölcs mérséklet, mely nem büntet, hanem javít, pontos és személyes felügyelet, mely elhárítja a bajt." - fogalmazta meg Szilasi Móric tanár a múlt század végén. „A bírálat igazságossága mellett egy csepp méltányosság is helyén való, sőt éppen akkor vagyunk egészen igazságosak, ha méltányosak is vagyunk..." (1895)
Vissza