A 101 éves asszony

Előszó

A francia származású kanadai írónő szüleinek egyetlen gyermeke, 1885-ben született. A kanadai Ontarióban élt, apjának gyümölcsfarmján. Tálán már ebben az időben szerette meg a magános életet, szülőföldjének erdős vidékén. Félénk és érzékeny gyermek; életmódja tette félénkké és szemlélődővé természetét és kétségkívül siettette írói fejlődését is. Már tizennyolc éves korában megjelent néhány elbeszélése. Otthon tanult, később a torontói egyetem hallgatója. Nem volt könnyű, kényelmes az élete. „Szép szál" apja - ezzel a jelzővel illeti őt - fiatalon elhalt és a család kénytelen a birtokot eladni, ami rendkívül fájdalmasan érintette a serdülő leányt. Az 1918-as borzalmas influenzajárvány elragadja édesanyját. Egyedül marad. A harmonikus élet után az egyre ránehezedő szegénység zavarja Mazot. Kis házát kénytelen eladni és a városba költözik, bár gyűlöli a városi életet. Önbizalma ugyan állandóan hadakozik ideges és nyomasztó félelemérzésével, amit a mindennapi élet szürke jelenségei ébresztenek benne, de azért egyre dolgozik. Kitartását siker koszorúzza: megnyeri a „Jalna lakói" című regényével Amerika egyik legnagyobb irodalmi díját, a tízezerdolláros „Atlantic Prize"-t s ezzel megtörik a jég. Regénye rekordgyorsasággal hódítja meg a művelt világ olvasóközönségét; a legolvasottabb regények között szerepel a „Jalna lakói" című műve, mely magyar kiadása e könyvsorozatban jelent meg és siker tekintetében nem marad el mögötte „A 101 éves asszony" c. regény sem, amely a Whiteoak-család történetének folytatását adja. Érthető is e regény népszerűsége, mert Mazo de la Roche íróművészete olyan plasztikusan tudja megformálni alakjait, hogy kilépnek a papír síkjából, húst, vért nyernek és előttünk élnek sokáig felejthetetlenül. Vissza