Előszó
A vándorló, nomád életmódot folytató népeknél kialakult egy húsfeldolgozási szokás: a nyárson, egészben megsütött állatok húsát lefejtették a csontokról, és kisebb darabokban, illetve vékony...
Tovább
Előszó
A vándorló, nomád életmódot folytató népeknél kialakult egy húsfeldolgozási szokás: a nyárson, egészben megsütött állatok húsát lefejtették a csontokról, és kisebb darabokban, illetve vékony szeletekre vágva, tűz mellett vagy a tűző napon megszárították. A szárításhoz nagy, lapos kövekre terítették a húst, vagy alkalmilag összeállított hússzárító állványokra. Ez utóbbiak voltaképpen fából (legallyazott ágakból) összerótt, rácsos lapú asztalok voltak. Az ilyen hússzárító asztal előnye a kövekkel szemben, hogy a hús alulról is szellőzik, tehát nem fülled be. Azonkívül, ha az időjárás nem a legmegfelelőbb volt, alatta parazsat szétterítve, biztosíthatták a gyorsabb száradást. A gyakorlatilag vízmentesre szárított húst azután kőmozsarakban összetörték és porrá zúzták. Az így kapott húslisztet bórzacskókba rakták, így könnyen tárolhatták és szállíthatták. Ebből a húslisztből aztán - szinte bárhol és bármikor - könnyen és gyorsan készíthettek tápláló eledelt: kevés forró vizet adva hozzá húskását, illetve, ha nagyobb mennyiségű, forrásban levő vízbe (vagy más anyagokból főzött levesbe) tettek belőle, akkor húslevest. (A vízforraláshoz, főzéshez eleinte cserépedényeket, később fémedényeket - réz-, bronz- és vasüstöket - alkalmaztak, de tudomásunk van arról is, hogy a harcosok gyakran domború, kerek pajzsukat, sót sisakjukat is használták ilyen célra.) A magyarok is ismerték - feltehetően még az őshazából - a húslisztet. Matteo Villani firenzei krónikás Nagy Lajos királyunk 1356-58. évi itáliai hadjáratával kapcsolatban leírja, hogy a magyar seregek .....ha megállapodnak, edényeiket megtöltik vízzel, felforralják...és számukhoz ménen töltenek a szárított hús porából; a por megdagad s felduzzad s egy-két maroknyi pép módjára megtölti a fazekakat és igen bőséges táplálékot szolgáltat egy kis kenyérrel vagy magában, kenyér nélkül erőt ad az embernek..." Az alföldi pásztoremberek pedig még a 19. században is szárított húsból készítették a gulyáslevest Szintén történelmi forrásokból - a spanyol konkvisztádorok és a hittérítő szerzetesek leírásaiból - tudjuk, hogy az amerikai őslakók egyik fontos eledele a szárított, porított hús, a pemikán volt. A szárított húsporok ma is széles körben kerülnek alkalmazásra: többek között instant (azonnal oldódó) levesek, mártások, húskrémek, pástétomok alkotórészeként. Szinten igen régi keletű eljárás a húsok nyersen történő aprítása, illetve pépesítése. Az aprítás, pépesítés a húsrostok rövidítésével, illetve szétzúzásával nemcsak könnyebben emészthetővé teszi a húst, hanem a fűszerek, pácanyagok is gyorsabban behatolnak a feltárt rostok közé, és jól átjárják.
Vissza