Előszó
A palacsintát legtöbben desszertként ismerjük, s a lekvárral, mazsolás túróval, diós töltelékkel vagy kakaós masszával megtöltött, felcsavart vagy háromszögre hajtott, porcukorral megszórt, esetleg...
Tovább
Előszó
A palacsintát legtöbben desszertként ismerjük, s a lekvárral, mazsolás túróval, diós töltelékkel vagy kakaós masszával megtöltött, felcsavart vagy háromszögre hajtott, porcukorral megszórt, esetleg csokoládéval leöntött finomságokra gondolunk. Pedig a palacsinta „pályafutása" nem ezzel kezdődött. Eredete a kerek, kövön vagy bronzpajzson sült lepénykenyerekre vezethető vissza: a görög eredetű latin placenta szó is lepényt jelent. Ez a lisztből és vízből némi sóval készített placenta fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában. Bárhol könnyen elkészíthették, közepére rakták a sült vagy főtt húsvagdalékot, párolt vagy sült zöldségeket, feltekerték, és azonnal fogyaszthatták. A római légiók nyomán a Duna-medencében (Pannóniában) és nyugatabbra is átvették az ott élő népek a palacsinta (németül Palatschinken, franciául crépe, angolul pancake) készítését, és saját étkezési szokásaiknak megfelelően átalakították.
Ma már az egész világon ismerik, s számos nemzet büszkélkedhet saját palacsintaételével.
A pörkölt hússal töltött, tejfölös-paprikás mártással leöntött és sütőben átpirított hortobágyi húsos palacsintát világszerte jól ismerik, csakúgy, mint a rumos, mazsolás, citromhéjjal és dióbéllel gazdagított töltelékű, tejszínes, vaníliás csokoládéöntettel, flambírozva felszolgált desszertkülönlegességet, a Gundel-palacsintát, Gundel Károly, híres budapesti vendéglős közel száz esztendős kreációját.
A finnek az összevágott gyümölcsöt, zöldséget és szalámit a vastag palacsintatésztába szórják, és lepényként sütik ki.
Az argentin palacsintát fokhagymával és csípős paprikával ízesített pirított zsemlemorzsával, darált dióval töltik meg, és tartármártással szolgálják fel.
A maláj palacsinta tölteléke vajas, kukoricás pirított szezámmag és mogyoró.
Vissza