Előszó
Olcsó, olcsó étel! Nekem először e kifejezés hallatán a vajas párizsis szendvicsek, és a rántotta különböző formái jutnak az eszembe, amelyeket enyhén szólva meguntam. Hogy miért? Mert ugyanúgy,...
Tovább
Előszó
Olcsó, olcsó étel! Nekem először e kifejezés hallatán a vajas párizsis szendvicsek, és a rántotta különböző formái jutnak az eszembe, amelyeket enyhén szólva meguntam. Hogy miért? Mert ugyanúgy, mint más, én is voltam diák, és oda-vissza végigettem már az összes párizsis, tojásos változatot, ha meg kellett húzni a nadrágszíjat - mert hogy ez olcsó. Na de, itt van feladatul kötetünk témája, ami sokunkat érint manapság is anélkül, hogy diák lenne. Ebben a könyvben adunk néhány ötletet, hogyan is próbáljuk elkerülni a fenti problémát.
Mára már mindenki megismerkedett a pénzbeosztás kihívásával. Ötlet hiányában nehéz változatosan főzni, ez pedig a jó konyha egyik titka. Megjegyzem, hogy egyik jelszavunk e könyv égisze alatt, hogy soha nem dobunk ki semmit! Főleg maradékokat nem, mert hogy a tegnap az volt, ami volt, s ma már unjuk, vagy mert nem igazán elég senkinek. Tegyük fel, hogy a vasárnapi húslevesből a zöldség megmaradt, de a leve elfogyott. Takarékos háziasszony, illetve háziúr ilyenkor francia salátát készít belőle. Ha úgy jön ki a lépés, hogy egy szál hús sincs benne, attól még nem lesz senkinek semmi baja, -nekünk meg nem kell különösebben törnünk a fejünket a vacsorán. De fordítva is gondolkodhatunk, vagyis úgy kezdjük el főzni a húslevest, hogy a kelleténél több zöldséget teszünk bele. Ezt a kis konyhai fortélyt máskor is alkalmazhatjuk. Például nagyobb mennyiségű bablevest készítünk a megszokottnál, és abból, ami megmarad, különösebb nehézségek nélkül összehozhatunk egy ízletes törtpaszulyt, vagy akinek jobban tetszik, babpürét, amit ráadásul le is fagyaszthatunk, és máris egy étkezéssel bebiztosítottuk magunkat. De készíthetünk a megmaradt babból tüzes chili con carnét, levéből pedig fokhagymás rántással dúsított, csipetkével gazdagított barnalevest is.
Vissza