Előszó
Ajánlom e könyvet mindazoknak, akik szívesen bekukkantanak más népek háza tájékára, akik szívesen kísérleteznek szokatlan ízekkel, módszerekkel, nyersanyagokkal.
Az erdélyi konyha ízei oly...
Tovább
Előszó
Ajánlom e könyvet mindazoknak, akik szívesen bekukkantanak más népek háza tájékára, akik szívesen kísérleteznek szokatlan ízekkel, módszerekkel, nyersanyagokkal.
Az erdélyi konyha ízei oly változatosak, mint maga a táj, amelyben született - a táj, ahol szeszélyesen váltja egymást a pisztrángos hegyi patak és a hömpölygő dús folyó, a szőke alföld és a büszke fenyvesek, a gyümölcsillatú dombok és a zergejárta havasok.
A Kárpátok ölelésében együtt él itt magyar, román, sváb, szász, örmény és zsidó, mindenki a legjobb tudásával és saját fortélyaival járulva hozzá e világhírű ínyenc konyha fogásaihoz.
A Transsylvania történelmében időszakosan részt vevő idegen népek főzőtudománya, egzotikus fűszerei évszázadok során igazodtak a "hazai" nyersanyagokhoz és életmód adta lehetőségekhez olyannyira, hogy ma már erdélyi csemegeként tartjuk számon a tatár hozta berbécstokányt, a török módra nyársalt rablóhúst s a különböző zöldségek levelében főtt vagdalt húsokat, vagy a balkáni népektől átörökített fenséges paradicsomos-padlizsános kreációkat.
Az ősi tudást és hagyományokat szívesen betartó erdélyi nép fűszertára ma is csodálni való gazdagságában: a tárkony, a kapor, a kömény, a lestyán, a csombor, a bazsalikom, az ánizs, a boróka és az illatos rozmaring nemcsak díszei veteményes- és virágoskertecskéiknek, hanem nap mint nap használatos, mindenki által ismert étel-, ecet- és pálinkaízesítők, sőt gyógyító füvek is egyben.
Vissza