A 100 éves siklósi kórház története

Előszó

Az évfordulók akaratlanul is arra sarkallják az embert, hogy kis időre megálljon, visszatekintsen, és emlékezve - lehetőség szerint - reálisan értékelje a megtett utat. Nem elegendő azonban a puszta emlékezés. Élővé kell tenni a múltat, hogy támaszkodhassunk értékes hagyományaira, büszkék lehessünk sikereire, és tanuljunk kudarcaiból. Most, amikor a napjainkban zajló történelmi változások lehetőséget adnak arra, hogy a teljes múltat vállalhassuk, és amikor az egész egészségügy alapjaiban változik, különösen fontos ez. A szerző a kórház történetéről fellelhető dokumentumok egy részének villantásszerű bemutatásával és az egyes kórházi osztályok múltjának és jelenének, aktuális gondjainak és eredményeinek közzétételével jövőbe tekintő példákat kíván nyújtani. A magunk részéről a jubileumi ünnepség kapcsán - bár őszintén osztozunk déd- és nagyszüleink örömében - igazában nem ünnepelni akarunk, hanem követői kívánunk lenni az alapítóknak, akik nehéz helyzetben létrehozták kórházunkat. Megragadva az alkalmat, kórházunk valamennyi volt és jelenlegi dolgozójának megköszönöm a nehéz körülmények közötti áldozatkész helytállását. Teljes szívemből kívánom és legfőbb célom, hogy kórházunk jövőjét olyan felelős tudattal építsük, olyan érzelemmel és hittel, hogy soha ne kelljen megtagadni e könyvben híven ábrázolt múltunkat. Bízom abban, hogy a városi képviselő-testület tagjai és a kórház dolgozói ítélőképesség és tettrekészség dolgában nem maradnak el 100 évvel ezelőtt dolgozó elődeiktől, és hozzájárulnak ahhoz, hogy Siklós városa és a kórház jövője méltó legyen, sőt túllépjen tekintélyes múltján. Szeretnénk, ha nem úgy tekintenének vissza ránk, mint akik rosszul sáfárkodtak a kórházalapítók hagyatékával, hanem olyan elődökként tisztelnének bennünket, akik elrugaszkodtak a holtpontról és megkezdték tetemes hátrányuk ledolgozását. Mielőtt őszinte nagyrabecsüléssel és tisztelettel átnyújtanánk az olvasónak a siklósi kórház ezen kiadványát, az összegző visszatekintésért legmélyebb hálámat és köszönetemet fejezem ki a szerzőnek, Dr. Kádas István professzor úrnak, és mindazoknak, akik a történeti kutatásokban, és a szerkesztésben részt vettek. Kéljük az olvasót, hogy ezen gondolatok jegyében vegye kezébe ezt a könyvet, amely egyben egy kicsit az egész magyar egészségügy múltját is példázza, és amelyben a lelkes, odaadó és áldozatkész emberek munkája egyúttal a reményteljesebb jövőt is mutatja. Vissza