Előszó
Ahány nép, annyi levesspecialitás - a történelmi hűség kedvéért azonban idekívánkozik, hogy valamikor jobbára csak a módosabb emberek fazekában főtt hús (abban a bizonyos húsosfazékban, amelyhez jó...
Tovább
Előszó
Ahány nép, annyi levesspecialitás - a történelmi hűség kedvéért azonban idekívánkozik, hogy valamikor jobbára csak a módosabb emberek fazekában főtt hús (abban a bizonyos húsosfazékban, amelyhez jó volt közel lenni), a szegény emberek „vízzel főztek" - no, meg sok-sok finomsággal, nem csoda hát, ha ezek a levesek mára világszerte felkerültek a regionális vendéglők étlapjára.
Több mint 20 éve jelent meg 99 Leves című könyvünk, amelynek folytatását már régóta tervezzük, ugyanis azóta több kötetre elegendő jobbnál jobb, vadonatúj leves főtt a fazekamban - ezek receptjét szerettem volna megosztani olvasóinkkal. Természetesen ebből a könyvből sem maradhattak ki az alap receptek - némelyiket kissé „szájbarágósán" mondom, de úgy vélem, nem fölöslegesen, hiszen aki tudja, tudja, aki azonban nem, annak biztonságot, segítséget jelent.
Jómagam változatlan fontosságot tulajdonítok a leveseknek. Elkészítésük általában nem igényel sem különösebb tudományt, sem túl sok időt, hasznuk-erényük viszont többrendbéli: egyfelől megadják a menü alaptónusát, másfelől némiképp elaltatják éhségérzetünket, így kevesebb-könnyebb főétellel is beérjük (ez különösen fontos, ha szeretnénk néhány kilótól megszabadulni). Érdemes gondot fordítani arra, hogy a leves ízeiben, állagában és küllemében is eltérjen a főételtől, más-más alapanyagból készüljön. A látvány, a tálalás szintén fontos: minden levest megszépít és kívánatosabbá tesz, ha tálaláskor színes adalékokkal, zöldfűszerekkel vidámítjuk.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal