80 éves a Debreceni Fotóklub

Előszó

Nyolc évtized emberi léptékkel reálisan mérhető idő. Nyolcvan esztendőre már azt mondjuk: szép kor. Aki ezt minden tekintetben méltósággal megéri, az bizonnyal sikeres életre tekinthet vissza. Egy alkotóközösség életében ugyanez az idő talán nem tűnik soknak. De gondoljunk csak bele: hány művészeti körnek ma már jó esetben is csak a hírneve, tagjainak emléke él, s alkotásaik hatnak, míg maga a közösség rég az enyészeté lett. Mert mi minden történt Magyarországon az elmúlt nyolcvan év alatt? Mi minden törhette volna meg a lelkesedését, vehette volna el a kedvét a Debreceni Fotóklub mindenkori tagjainak ez idő alatt bármikor attól, hogy folytassák munkájukat? Az alkotóközösség képzeletbeli filmtekercsének negatívján több mint háromnegyed évszázad történelmi és emberi fénytörései bármikor hagyhattak volna olyan nyomot, hogy„kiég"a film, elszakad a tekercs. Tudjuk azonban azt, hogy saját gondolataink megjelenítésének, az alkotás élményének, a körülöttünk levő világ alakításának vágya mindennél erősebb. A „fényírás" pedig erre különösen alkalmatos eszköz. Egy nyolc évtizedes alkotói folyamatnak természetesen számos különböző szemléletmódú, habitusú szereplője van. Munkáik összessége azonban mégis hű tükre annak, hogy ez idő alatt hogyan fejlődött, változott a fényképész szakmának és a fotóművész világnak is egyaránt számos elismert alkotót adó debreceni fotográfia. S hű tükre annak, hogy miképpen gazdagodott a város szellemiségének, kultúrájának részeként a tünékeny pillanatok megragadásának művészete.
A fotóklub kerek nyolcvan esztendeje annak a pontosan hat és fél évszázadnak az integráns része, amióta Debrecen megkapta a mezővárosi rangot, s annak a négyszázötven évnek is, mióta nálunk folyamatosan könyvnyomtatás létezik. Szépek ezek az évfordulók, s még szebb, hogy így egymásba fonódnak. Egymásba fonódnak, s összetartoznak. Mert a mezőváros erős gazdasága, a szellem és a tudás értékét becsülni tudó, s gyarapítani mindenkor hajlandó polgárai nélkül nem jöhetett volna létre itt egy nyomda. Nyomtatás nélkül pedig miképpen kerülhetnének széles körben értő közönségükhöz azok a művészi fényképfelvételek, melyek ebben az albumban sorjáznak a debreceni alkotóerő dokumentumaiként. Vissza