Előszó
1929-ben jelent meg Dollinger Gyula önéletrajzi írása "Életem 80 éve". Könyve bevezetésében írja: "80. életévem befejeztével életem munkájának zárókövét belső kényszerűség folytán ezzel a számadással teszem le."
Ez a "számadás" gazdag életet mutat, az orvos, a tudós, az iskolát teremtő professzor és a humanista tárja fel előttünk sorsának alakulását, korának történeteit az Országban és az Egyetemen. Tisztelettel kell emlékeznünk Grósz Emilre is, aki ismerte Dollinger példamutató életútját és a könyv megjelenését elősegítve lehetővé tette az utókor számára, hogy megismerhessük imponáló egyéniségét.
Természetesnek vehetjük, hogy a patológián keresztül vezetett újt a a sebészet felé, de az már sajátos döntése volt, hogy az ortopédiával kezdett el foglalkozni sebész karrierje előtt. De ez nem kényszerpálya volt, mert olyan lelkesedéssel, külföldi tanulmányutakkal készült fel az ortopédiára, hogy kétségtelenül az ő tevékenységével indult fejlődésnek Magyarországon a sebészeti ortopédia. Emellett még volt energiája a protézisek és egyéb gyógyászati segédeszközök konstruálására is, az I. Világháború alatt a háborús sérültek és hadirokkantak ellátásának megszervezésére is.
A Budapesti Egyetem Orvoskarának azon professzorai közé tartozott akik a kar fejlődését ebben a korszakban meghatározták.
Amikor e könyvet először kezembe vettem, egyfolytában végig olvastam. Lelkesítő volt az írásból kirajzolódó egyéniség. Már akkor felötlött bennem, hogy ezt a könyvet minden orvostanhallgatónak el kellene olvasni tanulmányai közben, azután pedig sebészként, ortopédként, traumatológusként, rehabilitációs orvosként még egyszer.
A Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet szerkesztősége nemes feladatot vállalt a könyv második kiadásával. Örömmel nyújtjuk át előfizetőinknek Dollinger: "Életem 80 éve" egy példányát tanulságos olvasmányra. Ajánljuk azonban a sebész- és rehabilitációs orvosoknak is ezt az élvezetes, szakmailag és a kor története szempontjából is hasznos olvasmányt.
Vissza