77 ismeretlen dokumentum a régi Nemzeti Színházból

Előszó

77 ismeretlen dokumentum - egy, ma már nem létező archívumból. A régi Magyar Nemzeti Színház levéltára az elmúlt fél évszázad történelmi viharaiban megsemmisült. A kutatás belőle a korábban publikált tételeken kívül csupán szétszóródott vagy közgyűjteménybe sohasem került töredékeket ismer, és másodlagos források mozaikdarabkáinak fáradságos egyberakásával igyekszik pótolni az örökre elveszettet. Staud Géza, a nemzetközi hírű színháztörténész (1906-1988), aki utolsó éveiben a Magyar Állami Operaház emlékgyűjteményének gondozója is volt, vette észre, hogy a régi Nemzeti Színház iratanyagának egyik hányada, a zenés színpadi tevékenységre vonatkozó, 1884-ben vagy röviddel azt követően átkerült az akkor megnyílt Magyar Királyi Operaházba. E dokumentumok (levelek, szerződések, számlák, kimutatások stb.) részben - az átadott kottatárhoz hasonlóan - a napi művészi munkát segítették, részben pedig önértékük miatt is megőrizték őket. Számukat időközben selejtezés, gondatlan tárolás apasztotta tovább. A forráskutatás eddigelé csak Liszt Ferenc vonatkozásában használta őket. Most a kötetet kezdeményező és a dokumentumokat a Magyar Állami Operaház emlékgyűjteményéből válogató Staud Gézára is emlékezünk általuk, akinek már nem sikerült a szerkesztés és jegyzetelés munkáját elvégeznie.
77 ismeretlen dokumentum - bizonyítva a XIX. századi európai és magyar művészet együttélésének tényét, természetes voltát, eredményeit. Minthogy a Nemzeti Színház az Operaház megnyitásáig, tehát 1837 és 1884 között operát és balettot is játszott, igazgatósága a hivatali munka hétköznapjaiban sorra-rendre kapcsolatba került a korszak legkiválóbb zeneszerzőivel, énekeseivel, hangszervirtuózaival. Vissza