75 novellák, elbeszélések

Fülszöveg

" Valamikor, még a kilencvenes évek elején, az akkor szerveződött Csokonai Társaság (amelynek a Hévízen megtelepedett svájci magyar költő: Major-Zala Lajos volt az organizátora) rendezett egy irodalmi találkozót. Az első alkalmak egyike volt ez, amelyre nyugati magyar írók is meghívást kaptak, és bemutathatták munkásságukat. Egy ilyen találkozót általában egyszerre jellemzi az érdekesség és az unalom, hiszen az akkoriban hazai pályára lépő írók közül nem mindenki mutatott igazi tehetséget, legfeljebb ambíciót, a közönség mindazonáltal rokonszenvező figyelemmel vagy legalább bölcs türelemmel hallgatta a felolvasásokat. Mindenki „prófétának" számított, aki a nyugati világból érkezett. Bevallom, az én emlékezetemben egyetlen írásmű maradt fenn a hévízi találkozón hallottak közül: Kabdebó Tamás Kompozit Károly élete és költészete című elbeszélése, amely szellemes iróniával, mondhatnám, Karinthy Frigyes irodalmi karikatúráira emlékeztető szellemességgel rajzolt torzképeket az emigráns... Tovább

Fülszöveg

" Valamikor, még a kilencvenes évek elején, az akkor szerveződött Csokonai Társaság (amelynek a Hévízen megtelepedett svájci magyar költő: Major-Zala Lajos volt az organizátora) rendezett egy irodalmi találkozót. Az első alkalmak egyike volt ez, amelyre nyugati magyar írók is meghívást kaptak, és bemutathatták munkásságukat. Egy ilyen találkozót általában egyszerre jellemzi az érdekesség és az unalom, hiszen az akkoriban hazai pályára lépő írók közül nem mindenki mutatott igazi tehetséget, legfeljebb ambíciót, a közönség mindazonáltal rokonszenvező figyelemmel vagy legalább bölcs türelemmel hallgatta a felolvasásokat. Mindenki „prófétának" számított, aki a nyugati világból érkezett. Bevallom, az én emlékezetemben egyetlen írásmű maradt fenn a hévízi találkozón hallottak közül: Kabdebó Tamás Kompozit Károly élete és költészete című elbeszélése, amely szellemes iróniával, mondhatnám, Karinthy Frigyes irodalmi karikatúráira emlékeztető szellemességgel rajzolt torzképeket az emigráns irodalom műhelyeiről. Ez a felolvasás némi bátorságról tett tanúságot, minthogy az akkoriban széles körben ünnepi gesztusokkal fogadott emigráns irodalom műhelyeinek gyenge pontjait mutatta fel, és ez természetesen nem tetszett mindenkinek, ámbár az irónia elfogadhatóbb volt, mint a szókimondó kritika."
Pomogáts Béla
Akár gyűjteményes kötetnek is tekinthetjük a terjedelmes opust. Kötetekből, folyóiratokból ismert és kevéssé ismerős szövegek egyaránt akadnak a novellák között. Kétségtelen, Kabdebó Tamás írásművészetére alapvetően a humorral-iróniával átszőtt lírai realizmus a jellemző. Kedveli a gyors, pergő párbeszédeket, élvezettel szövi (idézi fel) a történések fonalát, egyszóval: modem meséket mond a világról, hőseiről és saját magáról. 1956-ban a huszonkét éves fiatalember, írójelölt aki a fegyveres harcokban is részt vett , a megtorlás elől menekült Nyugatra, hogy aztán a legkülönbözőbb földrészeken, a legkülönbözőbb nációk közé keveredve szerezzen élményeket, tapasztalatokat. írásaiban feltűnnek az örök motívumok: a születés, szerelem, munka, öregség és halál folyondárja, mely az idő végtelen vonulatára tekeredik fel. Témái közt megtaláljuk az ötvenes évek abszurditását, az akkori diákélet fényeit és ámyékait, az 1956-os forradalom hősiességét, az emigráns sors megannyi változatát. Ám ezekben is meghatározó a gyerekkori Baja, a Duna és a szülők, a kiterjedt rokonság szivárványszínekkel áttört képe, legendája. Hősei szinte állandóan utaznak: hol más-más földrészeken, országokban keresik a kalandot, az élményt, a múlhatatlan szerelmet, hol a különböző társadalmi rétegek képviselői között tesznek tanulságos utazásokat, megismerve a rakodómunkásoktól az (ír és angol) arisztokráciáig, a milliomosokig terjedő „emberi skálát". Kabdebó (és hősei) egyike azoknak a magyar Odüsszeuszoknak, akiket a sors messzire sodort, de hűségük a szülőföldhöz, az anyanyelvhez, mindahhoz, ami a magyarságot j elenti sohasem kérdőj eleződött meg. Vissza