Előszó
Az 1950-ben megindult tömeges megtorlások egyik eszköze a kitelepítés volt. Ma 60 éve, hogy sok ezer család durva dörömbölésre ébredt fel a hajnali órákban. Az ÁVH, a helyi rendőrség kíséretében, a riadt, mit sem sejtő családokat, gyerekestől, nagyszülőstől a helyi vasútállomásra hajtotta, ahol marhavagonokba toloncolták az áldozatokat. Senki sem ismerte, sem az erőszakos akció valódi okát, sem az utazás célját. Sokan - nem minden ok nélkül - Szibériát emlegették, de a vonat a hortobágyi pusztában megállt. A sokszor megénekelt romantikus puszta ezrek poklává változott. Több részletben, mintegy 10 ezer ártatlan embert zsúfoltak 12 kényszermunkatáborba. A megpróbáltatás a kevésbé szerencséseknek három és fél évig tartott.
A táborokat és a kitelepítéseket az 1953 nyarán meghirdetett amnesztia szüntette meg. Jellemző az akkori politikai viszonyokra, hogy a közkegyelem közel 800 ezer embert érintett. E szerint az ország lakosainak mintegy 10 %-a állt büntetés alatt, ami a felnőtt társadalom több mint a harmadát jelentette! A táborélet lehangolóan borzalmas részleteiről, majd a szabadulás utáni reménytelen helyzetről a még élő sorstársaink írtak megrázó beszámolókat, melyekből egy kis válogatást közlünk emlékkiadványunkban.
Hosszas kutatás eredményeként adjuk közre a táborok névsorát. Sajnos a mintegy 10 ezer áldozatból csak 6797 nevet tudtunk azonosítani. Az elhurcoltakról soha sem készült teljes hiteles névsor. Ezért, ha később újabb nevek kerülnének elő, ezeket pótlólag közreadjuk. Egyesületünk a névsort a Hortobágyi Ökumenikus Templomban táboronként márványtáblán örökíti meg. A később még előkerülő neveket pótlólag felvésetjük.
E helyen mondok Egyesületünk nevében sorstársainknak köszönetet, akik önzetlen munkával teszik lehetővé Egyesületünk működését. Nekik köszönhetjük e díszkiadvány megjelenését is. Külön köszönet Mismás György sorstársunk nagylelkű adományáért, mely díszkiadványunk megjelenését lehetővé tette.
Kérem, fogadják emlékkiadványunkat szeretettel. Célunk, ezzel is a közfigyelmet a megtörtént borzalmakra felhívni. Csak is a közvélemény tudatos ereje tudja a szörnyűségek ismétlődését megakadályozni.
Ezért tartom nagy jelentőségűnek, hogy Egyesületünk kezdeményezésére a Fővárosi Közgyűlés az elhurcolások
60. évfordulójára emlékművet szavazott meg valamennyi kitelepített emlékére, ami Budapesten az I. kerületi Szarvas téren kerül felállításra. Az emlékmű Széri-Varga Zoltán szobrászművész munkája.
Budapest, 2010. június 23.
Eötvös Péter
A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke
Vissza