Előszó
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezete fényképeken 1956-os fotók magán- és közgyűjteményekben című konferencia tanulmánykötete elé Az 1956-os forradalom 50. évfordulójának tiszteletére az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, az 56-os Intézet, és a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum 2006. március 23- 24-én, két napos konferenciát szervezett Miskolcon, 1956-os fotográfiák magán- és közgyűjteményekben címmel. A konferencia főszervezője, Sümegi György művészettörténész, a Történeti Levéltár osztályvezetője és a szervezők célja az volt, hogy az 50. évfordulóra egy nyitó szakmai konferenciát rendezzenek, amelyen az elhangzó előadások mellett - már a konferencia témájából is adódóan - a vetített képeknek is fontos szerep jut.
A konferencia célja volt az is, hogy az ismert és kevésbé publikált fotókat is bemutassa, és a különböző intézmények fényképtárainak munkatársait megismertesse egymás gyűjteményeivel. Távolabbi célként fogalmazódott meg az is, hogy a konferencia szöveges és képi anyagából egy kötetet jelentessenek meg, amelyet most a tisztelt Olvasó a kezében tart.
2006. március 23-án a megjelenteket és a konferencia résztvevőit Páczelt István akadémikus az MTA Miskolci Akadémiai Bizottság elnöke és Dobrik István a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte. Először Rainer M. János tartott előadást 56-os fotók és ötvenhatos történetek címmel. Előadásában a Köztársaság téri Pártház ostrománál készült film egyes kockáit mutatta be és elemezte, hogy a korabeli hatalom hogyan használta a résztvevő forradalmárok azonosítására és sajnos a mai politika mennyire használja azt aktuális érdekei kapcsán. Előadásában már látható volt az a sokrétű értelmezés, ahogyan az '56-os fotókat kezelték. Sümegi György a Fotóművészet 2003. l-2.számában, ezeket az értelmezéseket az alábbi csoportokba sorolta: az események objektív rögzítője a (világ)sajtóban, a forradalom leverése után a forradalmárok azonosítója, terhelő bizonyítéka, a megtorlás éveiben tiltott rejtegetett zugárú, Magyarországon az ellenforradalmi propaganda eszköze, Nyugaton a forradalom emlékének hordozója, az utca művészetének a graffitiknek a rögzítője, rajzok, újságrajzok, képzőművészeti alkotások elsődleges képi forrása. A konferencia később elhangzó előadásai szinte valamennyi Sümegi György által felsorolt pontot érintették.
Gyarmati György a Történeti Levéltár igazgatója egy nagyon érdekes és a továbbiakban történészeknek kutatható témát adó előadást tartott, a Kossuth-címeres forradalom 1956-ban címmel. Tanulmányában „a felkelés heteinek sajtóját elsődlegesen a Kossuth-címer és a hozzá társuló "jelszó-költészet" adaptálása szempontjából tekintette át." Arra mutatott rá, hogy az 1956-os forradalom „médiája" mennyire használta 1848-49-es forradalom jelképeit, követeléseit, mennyire tekintette magát 48 folytatójának és mennyire voltak a 48-as követelések aktuálisak. Csak két fontosabb kérdés melyeket előadásában megfogalmazott. Hogyan lehet az, hogy már a forradalom első napjaiban nyomdai klisékben készen volt pl. a Kossuth-címer? Hogyan jelent meg a 48- as eszme, 1956 forradalmi sajtójában? Felvetette, hogy ígéretes és hiánypótló tanulmány lenne az, amely feldolgozná az '56-os forradalom nyomda történetét.
A következő előadók intézményeik fényképtárának 1956-os anyagait ismertették és elemezték, így Jalsovszky Katalin: 1956-os fotográfiák a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában, Baki Péter: 1956-os fényképek a Magyar Fotográfiai Múzeumban, Bánffyné Kalavszky Györgyi: A Hadtörténeti Múzeum 1956-os fényképei, Csiffáry Gabriella: Budapest Főváros Levéltára veszélyes képei, Sümegi György: A Történeti Levéltár '56-os fényképei, Demeter Zsuzsa: 1956-os fényképek a Budapesti Történeti Múzeumban, Kósai Éva: Így látták 1956-ot az MTI fotóriporterei.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal