Előszó
A mai képében megjelenő kiállítás a kezdetekhez viszonyítva és azzal összehasonlítva, alakult és változott. A nagy hagyományú realista szemléletű művekhez csatlakoztak újabb és újabb művészeti törekvések is.
Óriási űrt hagyott jelenlétük hiánya azoknak, akik elhunytak, mint Almási Gyula Béla, Fejér Csaba, Kajári Gyula, Kamotsay István, Kohán György, Kovács Mári, Kurucz D. István, Medgyessy Ferenc, Németh József, Patay László és számos művészünk.
Nagyon melengető érzés viszont, hogy jöttek és jönnek fiatalok meg középkorúak is, akik szívvel lélekkel egyet akarnak: részt venni ezen az évenkénti rangos kiállításon, és alkotásaikkal emelni a tárlat értékét és nagyszerűségét. A városnak, a népének és tágabb környékének nem múló varázsa vonzza az alkotókat! Már a 20. század elején, a 20-as években Rudnay Gyula hozta ide növendékeit nyári művésztelepre. Az 50-es években a remek művésztanárokkal, Kurucz D. Istvánnal és Szabó Ivánnal jöttek a fiatal művész-jelöltek nyári táborozásra, majd később Nagy Gábor is e környékre települt nyári munkára tanítványaival.
Az élmények hatására sok fiatal művész tanulmányai befejezése után, itt telepedett le, mint pl. Kajári Gyula, Németh József, Fekete János, Szalay Ferenc, Végvári Gyula és többen ide tértek vissza a város szülöttei is, így Fejér Csaba, Fodor József, Kéri László. Számosan itt mutatkoztak be először, mint kiállító művészek is. Nem elhanyagolható az a tény, hogy a bemutatott művek, nemcsak a múzeumoknak és közintézményeknek, hanem az érdeklődőknek is óriási élményt jelentettek és sok értékes magángyűjtemény alakult és alakul ma is ezekből a darabokból. Szereplésük nyomán, több köztéri és közösségi helyre kerültek monumentális falképek és gobelinek, térplasztikák, mivel a döntéshozók a tárlatokon megismertek alapján kérték fel a művészeket e munkára.
Színesíti a kiállítás összképét, hogy egyre több, tanulmányait külföldön végző művész is jelentkezik a tárlatra, megismertetve a hazai nézőket a másfajta képzési formákkal és eredményekkel.
Több mint ötszáz mű érkezett be az idei Őszi Tárlatra. Ha számba vesszük, hogy jelenleg sokkal kevesebb terem áll rendelkezésre, mint előbb, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ennyi mű nem állítható ki! Sajnos még a felének sem tudta az egyébként minden műért saját magával harcoló zsűri bizottság és a kurátor a helyet biztosítani. Így nem láthatják számtalan jó és kiváló művészünk egyetlen alkotását sem e tárlaton, annak ellenére, hogy hosszú ideje készültek a legfrissebb termésük bemutatására.
Az elkövetkezendő évek tervei viszont reményt nyújtanak arra, hogy a tárlat a jövőben még teljesebb képet adhasson mai magyar képzőművészetünk nagyjelentőségű irányzatáról: a helyiségproblémák - megoldásával még jobban egybefoghatja legjobbjainkat, a magát lelkileg és fizikailag is idetartozónak érző művészeket.
E tárlatok egyedülállóan következetesek, hogy lehetőséget nyitnak az első kiállítástól kezdve, mindmáig, a művészek munkásságának elismerésére, a kitüntetések és díjak adományozása révén. A legrangosabb Tornyai-plakett valamint a később alapított Galyasi Miklós- és Endre Béla-díj mellé sok mecénás is csatlakozott és csatlakozik máig bővülő számban, a kiállításon bemutatott anyagának fényében, a résztvevők kitüntetésére.
Húsz éves lett a város nagyhírű Alföldi Galériája, ahol helyet kapnak a Vásárhelyhez kötődő nagy klasszikusok művei mellett az Alföldhöz közelálló, itt élt, élő vagy dolgozó művészek alkotásai. A városhoz, a művésztelepekhez és a környékhez való hűségét jelzi a művészeknek, hogy gyűjteményükből, hagyatékukból bőven juttattak a múzeumnak, illetve a képtárnak, hogy megváltozott formában, de mégiscsak jelen lehessenek itt helyben, a művészeti életben. A mai kiállítások résztvevőinek is nagy fontossággal bír az Alföldi Galéria. Állandó jelként, a nagy életművek inspiráló hatását is érezhetik ezen alkotások láttán, a látogatók viszont, ha átsétálnak a múzeumtól nem messze álló épületbe, érezhetik, hogy a nagy elődöket, méltó utódok követték és követik.
A művészek jelenlétét érezni akkor is, amikor végigsétálnak Vásárhelyen. A város a képzőművészet iránti tiszteletét és szeretetét sugározza akkor is, amikor belépnek a városházára, ahol a művészek munkái köszönnek rájuk a helyiségekben, vagy a könyvtárban, a művelődési központban, a strandfürdőben, a hajdani Majolikagyárban és a temetőben. Sok művészünk itt találta meg végső pihenőhelyét, hiszen az első tárlatok résztvevői közül már csak igen kevesen köszönthetők az élők sorában, mint a fővárosban élő Redő Ferenc és M. Szűcs Ilona, valamint a külföldön lakó Görög Rezső.
E csodálatos őszi vasárnapon köszöntöm a művészeket és az érdeklődőket, a város nagyszerű vezetőit, a hajdani és a jelenlegi múzeumigazgatót és munkatársait, a kiállítás létrehozóit és a kurátort, mert egy szívvel, egy lélekkel dolgoznak együtt, az Őszi Tárlatok múltjáért jelenéért és jövőjéért.
Vissza