50 éves az erdészeti oktatás Szegeden

Előszó

1980-ban, amikor az iskola a 25 éves jubileumát ünnepelte, az évkönyv a következőképpen kezdődött: „Még csak 25 évgyűrű rakódott le az idők fáján, még csak 25 gyűrű nőtt az erdészdiákok által Szegeden ültetett első fába. A hajdani csemete jó talajba került, sorsát nem az időjárás viszontagságai, hanem a városra jellemző sokoldalú figyelmes gondoskodás határozza meg". Azóta újabb negyed század telt el, újabb 25 évgyűrű rakódott a képzeletbeli fára, hiszen azon kívül, hogy jó volt a talaj, sokan segítették növekedését, fejlődését. Terebélyessé vált, szerteágazó koronával, sok-sok levéllel - 7.282 (ok)levéllel - és a fennmaradását biztosító erős gyökerekkel.
Tisztelt Olvasók!
Az eltelt ötven év történéseit, krónikáját próbáltuk meg összefoglalni ebben a könyvben. Egy évkönyv mikor jó? Úgy gondolom, akkor, ha végigolvasva sugárzik belőle az iskola szellemisége, ami magyarázatot ad arra, hogy tanulóink miért váltak ilyenné. Akkor, ha minden volt diák belelapozva e könyvbe, megtalálja saját időszakának emlékeit, akik pedig nem ide jártak, egy olvasmányos élménnyel lehetnek gazdagabbak, betekintve egy egyedi hangulatú intézmény életébe. Egy ötven éves fának rengeteg hajtása van, ám bármennyire is törekedtünk arra, hogy minden ágáról írjunk, meséljünk, be kellett látni, ezt képtelenség lett volna megoldani. Kérem, ne vegye zokon senki, ha általa fontosnak ítélt dolgok kimaradtak a könyvből, ne legyen sértő az, hogy természetesen nem mindenkit tudtunk megszólaltatni és ne róják meg a szerkesztőt, ha a „hajtásokat" - visszaemlékezéseket - kicsit megrövidítette, átdolgozta. Ötven év alatt itt végzett erdészek és mezőgazdászok! Kedves Olvasók! Fogadja mindenki olyan szeretettel ezt az évkönyvet, mint ahogy mi elkészítettük. Kérek mindenkit, hogy a köszöntő után ne lapozzon a zárszóhoz, ezzel letudva az 50 év krónikáját. Szenteljenek rá időt, - reméljük nem okozunk csalódást. Vissza