50 éves a Steinmetz Miklós Gimnázium

Előszó

Részlet a könyvből:

ISKOLÁNK ÖTVEN ÉVE

1909-ben a csaknem nyolcezres lélekszámú Pestszentlőrinc tízéves harc után önálló község lett, különválhatott Kispesttől. Az önálló község címéért folyó küzdelmet dr. Bókay Árpád egyetemi tanár, magyar királyi udvari tanácsos vezette. Otthonunk erőteljes fejlődésének ez az indító állomása. Újabb üzemek létesítésével nagymértékben növekedett a község lakottsága. Az első világháború után már több mint 20 ezren éltek itt. A húszas évek végére az ország legnagyobb lélekszámú nagyközsége épült ki Pest határában. Törvényszerű, hogy iskolahálózatát is fejleszteni kellett. Társadalmi megmozdulás jött létre gimnázium létesítése érdekében. A nagyközség már 1930-ban kérelemmel fordult a vallás- és közoktatási miniszterhez, gimnázium létesítése ügyében. A kérést több száz aláírás támogatta. A beadványt a minisztérium elutasította. 1936. január 1-től Pestszentlőrinc megyei város rangjára emelkedett. A több mint hatéves óhaj teljesült. A vallás- és közoktatási miniszter 1936. június 19-én kelt 34 504/1936. VKM sz. rendeletével állami gimnázium megnyitását engedélyezte a városnak. A városi gimnázium létjogosultságát már az első tanév hangsúlyozta. A júniusi beiratkozások idején annyi volt a jelentkező, hogy az első osztály párhuzamosítását kellett kérni. Így két első és egy második osztály indult az 1936-37. tanévben. Nem kellett ezután Pestszentlőrincről, Vecsésről Kispest és a főváros fiúgimnáziumaiba bejárni, hiszen ez nagy időveszteséget és anyagi megterhelést jelentett a tanulóknak és szüleiknek. Az iskola első épülete az akkori Tündérkert, a mai Zeneiskola volt. Hamarosan kitűnt, hogy ez az elhelyezés csak ideiglenes lehet, hiszen már induláskor is szűknek bizonyult, a hajdani villaépületből, az ismert vendéglő helyiségeiből kialakított iskola. Az iskola mint reálgimnázium kezdte meg a működését 6 tanárral és 129 tanulóval. Az érdeklődés nagy volt a gimnázium iránt. A városi fiatalokkal együtt a környező településekről (Vecsés, Üllő, Pestszentimre) is jöttek a tanulók. A városnak és a minisztériumnak nem volt pénze új iskola építésére, ezért a Vallás és Közoktatási Minisztérium a volt Wlassics (ma Bokányi utcai) elemi iskola épületeit adta át azzal, hogy a város vállalja az akkor már közel negyvenéves épület korszerű igényeknek megfelelő átalakítását, bővítését és tatarozását. A város sokat áldozott az iskola felújítására, de így is csak nyolc osztály elhelyezésére volt lehetőség. Megszűntek a párhuzamos osztályok, és az 1942-43. tanévben minden évfolyamon egy-egy osztály indult. Ez a kényszerű intézkedés sok szülőt és gyermeket érzékenyen érintett, mert nem tudták felvenni a gimnáziumba jelentkezőket, annak ellenére, hogy az első osztályok létszáma ötven és hatvan tanuló volt. Az első osztály 21 tanulója 1943-ban érettségizett. A következő évben a háború szele már erősen érezhető volt. A tanévet április harmadikán be kellett fejezni. A katonai behívások következtében megromlottak az állapotok. Február elejétől kezdve a tanév végéig egyetlen matematikatanára sem volt az iskolának. Az 1944-45. tanévben az oktató-nevelő munka sok nehézséggel indult. Az iskolában munkaszolgálatos századot helyeztek el. A rendszeres tanításhoz nem lehetett hozzákezdeni. Egy-egy osztályt rendeltek be, mert az állandó légi veszély miatt többet nem foglalkoztathattak. 1944. november elsején a korlátozott oktatómunka is megszűnt, mert az iskola környékét hadműveleti területté nyilvánították és kiürítették. Az ostrom ideje alatt az épület megrongálódott, az iskola felszerelésének nagy része elpusztult. Vissza