Előszó
Köszöntő
Ötven éves a gimnáziumi képzés Kunszentmártonban. A város polgármesterét - hiszem, hogy a város minden polgárával együtt - büszkeség tölti el e mondat hallatán, ezt leírva látván....
Tovább
Előszó
Köszöntő
Ötven éves a gimnáziumi képzés Kunszentmártonban. A város polgármesterét - hiszem, hogy a város minden polgárával együtt - büszkeség tölti el e mondat hallatán, ezt leírva látván.
Hiszen fél évszázad tetemes idő, sőt, e rohanó korunkban mintha minden egyes év megtöbbszörözötten hatna időérzékünkre. S egyre inkább érezhetjük: értékválságban, értékvesztésben lévő világban élünk. De mert így is van, ami örök és állandó, ezért jó örülni ötvenéves gimnáziumunknak.
Tudást átadni, jó szóval nevelni, oktatni, eredményeket rendre felmutatni minden nap, minden tanórán embert próbáló feladat. Egy intézmény életében fél évszázad hitben, becsületben, áldozatosan dolgozva, tekintélyt parancsoló. Köszönhető ez az itt tanító kiváló pedagógusoknak, akik az iskola minden korszakában sikeresen elvezették növendékeiket az érettségi vizsgáig, s minden generációból ki tudtak nevelni példamutató eredményeket produkáló nagyszerű tanítványokat. A gimnáziumban tanítók, dolgozók és tanulók nagy-nagy családja immár az egységes városi középiskola kebelén belül így vált - visszatekintve az elmúlt ötven évre - értékteremtő, alkotó közösséggé.
A tudást, a műveltséget terjesztő, városunknak, a Tiszazugnak, de ország-világnak megannyi tehetséget, szorgalmas, gondolkodó embert adó gimnáziumunk jeles évfordulója jelentse egyrészt a méltó megemlékezést e dicső múltra, másrészt adjon erőt a jövő kihívásainak egyre nehezebb küzdelemben történő megfeleléshez.
Vissza