'48 kultusza

Előszó

Részlet:
Negyvennyolc kultusza „A holtak álmai felett Szépen virúl a kegyelet" (Arany János: Temetőben, 1852)
I. A kultusztárgy Vajon hogy kerülhet egymás mellé Thorma János Március tizenöt (Talpra magyar) című olajfestménye és az a gyöngyhímzéses, keretezett, szentháromságot ábrázoló kép, amelyen az atyaisten Táncsics Mihály, a fiúisten pedig Kossuth Lajos alakjában inkarnálódik színes nyomaton? Ugyan mi köze lehetne egymáshoz Bartók Béla Kossuth-szimfóniájának és Sárosy Gyula folklorizálódó szatirikus versének („Kossuth az isten második fia,/ Külföldön érzi mint nyög Hunnia,/ De majd eljő még Messiásotok,/ Addig... ti lányok csak táncoljatok!")? A kultusz aspektusából közelítve az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc témájához, egymás mellé kerülhetnek látszólag össze nem illő dolgok: magas művészeti alkotásoktól giccses portékákig terjed a skála. Az a közös bennük, hogy egy nemzeti esemény és az abban szereplő személyek emlékét hivatottak ébren tartani bizonyos értékek közvetítésének szándékával. Melyek azok a tárgyak, amelyek a kultusz körébe vonhatók? Mit nevezünk kultusztárgynak? A muzeológia különbséget tesz relikvia és kultusztárgy között, időnként azonban nehéz szétválasztani a kettőt. A relikvia egy nevezetes történelmi eseményhez vagy személyhez kötődő, dokumentálás céljából megőrzött tárgy. A kultusz tárgyait kegyeletes célból gyűjtik, és rendszerint olyan alkotások, amelyek az esemény megtörténte és a személy palák után készülnek. A relikvia az eseménnyel, személlyel egyidejű, a kultusztárgy későbbi, utána következő. A relikvia az esemény, személy sajátja, tulajdona, köze volt hozzá, a kultusztárgy róla szól. Mindamellett a relikviagyűjtés maga is kultikus aktus, s mint ilyen a kultusz része, ezért is nehéz időnként a relikvia és a kultusztárgy megkülönböztetése. Vissza