42 gyakorlat

Előszó

Rodolphe Kreutzer (1766-1831) 42 etűdje egyedülálló jelentőségű mű a magasabb rendű hegedűtanításban. Tanulmányozása a középfokon alapot teremt a klasszikus hegedűirodalom játékához, de a felsőfokú, művészi képzésben és a művészi gyakorlatban is nélkülözhetetlen anyaga a technikai stúdiumnak. A Kreutzer-etűdök értelmezésével egész irodalom foglalkozik. A különböző kiadások hozzáférhetővé teszik kiváló mesterek és virtuózok technikai elképzeléseit magyarázatok, ujjrendek, vonásnemek, előgyakorlatok formájában. Több esetben - Sevcik, Jacobsen stb. - a Kreutzer-etűdökön alapuló parafázisrendszerek is rendelkezésre állnak.
Ez a gazdag irodalom mindenki számára lehetővé teszi, hogy ízlése és igényei szerint a legmegfelelőbb anyagot kiválassza, de sokszor zavart is okoz. Tanár és tanítvány könnyen bizonytalanná válhat annak eldöntésében, hogy mikor, miből és mennyit válasszon?
A jelen kiadás zeneileg és technikailag korszerű, de ugyanakkor könnyen áttekinthető anyagot kíván nyújtani, elsősorban a középfokú és az ahhoz kapcsolódó felsőfokú hegedűtanítás számára. A különleges, egyéni és virtuóz szempontok céljaira szükség szerint rendelkezésre állnak közismert, más átdolgozások, amelyeket a jelen kiadás a legkevésbé sem kíván feleslegessé tenni.
Alternatív ujjrendeket - éppen az áttekinthetőség kedvéért - csak néhány helyen jeleztem. A lehetséges vonásnemek közül azokat közöltem, amelyek zeneileg és technikailag a legtermészetesebben adódnak az etűd alapformájából és jellegéből.
A vonásnemek az etűdök után következnek. Az etűdök előtt jelzett vonásnemek vagy variánsok egyben előgyakorlatok is. Ezek tanulására feltétlenül az etűd alapformájának tanulása előtt kerüljön sor. Vissza