40 éves a Villamosmérnöki Kar

Előszó

1949-ben a hazai felsőoktatás szervezetének kialakításakor jött létre a Gépészmérnöki Kar elektromos tagozatából a Villamosmérnöki Kar. Így tehát karunk 1989-ben fennállásának negyvenedik esztendejét ünnepli.
Negyven év jelentős idő, nemcsak egy ember, hanem egy intézmény életében is, még ha rövidnek tűnik is a hazai műszaki felsőoktatás több mint kétszáz, vagy akár csak a Műegyetem 120 éves történetéhez képest. A jelentőséget nemcsak az adja, hogy a létrehozás után fokozatosan kialakult struktúrája (erős- és gyengeáramú szak, műszer, technológia és végül informatika szak) a szükséglethez alkalmazkodónak és ezért időtállónak bizonyult, hanem az is, hogy ezen fejlődés háttere olyan tudományterület, amely éppen ebben az időszakban rohamosan fejlődött. Ennek a fejlődésnek még felvázolása sem lehet feladatunk. Hadd emlékeztessek csupán arra, hogy a kar megalakítása nagyjából a tranzisztor felfedezésével egyidőben történt. Negyvenedik születésnapunkon pedig napirenden van egy globális hír- és távközlő hálózat kialakítása, az elektronika a gazdaság és a személyes szféra minden területét egyre fokozódó mértékben hatja át és határozza meg, miközben a klasszikusnak számító villamosenergetika szerepe is fokozatosan növekszik.
Jól mutatja a kar jelentőségét, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemnek az 1988/89. tanévben beiratkozott 7355 hallgatójából 2489 villamosmérnök hallgató. Ugyanebben az időszakban az egyetem 1555 teljesállású oktatójából 293 dolgozott a Villamosmérnöki Karon. A mennyiségi adatoknál is jobban mutatja a fejlődést, hogy a kar közössége szakterületén sokszor nehéz külső körülmények között, az utóbbi években sajnálatos módon egyre fokozódó infrastrukturális nehézségekkel küzdve is követni tudta a tudományág rohamos fejlődését. Ebben jelentős szerepet játszottak azok a pedagógiai vénával és kutatói tehetséggel egyaránt rendelkező professzorok, akik szűkebb szakterületüknek nemzetközi szinten is elismert alakjai voltak. Hadd örüljünk annak, hogy közülük sokan ma is aktív részesei karunk életének. Ugyanakkor méltó itt megemlékezni azokról, akik - sajnálatosan korán - eltávoztak közülünk, de munkásságuk nyoma látszik a kar mai arculatán, többek között: Barta István, Benedikt Ottó, Csáki Frigyes, Eisler János, Geszti P. Ottó, Kolos Richárd, Kozma László, Liska József, Valkó I. Péter, Vágó Arthur, Verebély László. Vissza