Előszó
Ez az az "írásmű", amit a Kedves Olvasó mindjárt a könyv elején átlapoz. Hogy miért? Talán ez a legunalmasabb része egy könyvnek, vagy talán nincs ideje átolvasni, vagy maga a könyv ígér olyan pillanatokat, emlékeket, melyek a "mohó" olvasókat rögtön a kötet belső tartalmára, a lényeg elolvasására csábítják. A lényegre, ami ebben a könyvben a sikerek leírása, dicsősége egy-egy sportolónak, az egyesületnek, városunknak és az egész országnak, Magyarországnak.
Míg Ön, kedves olvasó egy kényelmes fotelban, vagy éppen egy meleg nyári napon a "Damiban" olvassa e sporttörténelmet, próbálja meg elképzelni, hogy hányszor szólalt meg a Himnusz hangja a "mi szolnoki" sportolónk tiszteletére túl a város, túl a megye, túl az ország, és sokszor túl Európa határain is.
Hányszor tapsolta "élénkpirosra" tenyerét Ön, az édesapja, vagy nagypapája egy-egy szép gólon, győzelmen; hányszor távozott rekedten az uszodából; hányszor volt boldog, hányszor szomorú a "mi szolnoki" játékosaink eredményei miatt.
Hány olyan ismerőse, rokona van Önnek, aki itt tanult meg úszni, sportolni, küzdeni, itt ismerte meg az izzadtság sós illatát, itt érte el élete nagy sikereit, vagy itt tanulta meg a becsületes állampolgár "tízparancsolatát". Itt a vizek partján, a "gyöngyszem-képzőben". Mert 40 éve van és létezik e nagy műhely, és bízzunk benne, hogy létezni is fog...
Mi kellett és mi kell ehhez? Városunk adottsága, hogy ez a város a vizek városa, a játszani, a sportolni szerető ember, a bölcs ember, a "jó befektető", aki rájött arra és mindig rá is kell, hogy jöjjön ezután is, hogy a pénzt a sportba befektetni a legjobb üzlet, mert ez neveli a gondolkodó, a becsületes, a küzdeni tudó, az egészséges polgárt, a PÉLDAKÉPÉT minden történelmi korban és társadalmi rendszerben, és ez hozza a kiváló hazai és nemzetközi eredményeket, jó reklámként is városunknak, Szolnoknak.
Hát akkor nézzük, mit ír a krónikás erről a 40 évről. Jó szórakozást és nosztalgiázást kívánok a vízisport szerelmeseinek e szerény kötettel. Fogadják jó szívvel!
Vissza