40 alkotó év

Fülszöveg

A művészetek története igazolja, hogy egy-egy kor, illetve annak társadalmi berendezkedése, az akkor élő emberek teremtő munkája a különféle művészeti alkotásokban megjelenik.
A felszabadulásunk óta eltelt 40 esztendőről tehát a történelmi dokumentumok mellett a művészetek által közvetített értékekben a társadalom és a művészet összefüggésének törvényszerűségei alapján is képet kaphatunk. Természetesen a kép igen sokszínű, hiszen másként kapcsolódik a mindennapi élethez az irodalom, a zene, a film, képzőművészet, s további differenciáltság adódik abból, hogy egy-egy mű, illetve alkotója az egyidejűség élettapasztalata alapján, vagy a visszapillantás már értékelő mozzanatát sem nélkülöző megközelítésével dolgozza fel a valóságot.
A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, illetve az MSZMP 13. kongresszusa tiszteletére olyan kiállítás rendezésére vállalkozott, amely részben az előbb említett egyidejűség, de túlnyomó többségben már a visszapillantás véleményét is hordozó momentumával szól az elmúlt 4 évtized magyar történelméről. Festmények, szobrok, grafikák, plakátok és karikatúrák vallanak 40 alkotó év művészeti tevékenységéhez feltételt szabó történelméről, és természetesen képet kapunk az alkotók világlátó képességéről, valamint a képzőművészet társadalmi kapcsolatának specifikációjáról.
A felsorakoztatott művek mindegyike, alkotójának egyéniségétől meghatározottan, más és más momentumot ragad meg a felszabadulás utáni magyar történelem embernek és művészetnek távlatokat nyitó mozzanataiból. Találkozhatunk komoly politikai mondandót műbe fogalmazó megnyilvánulással, jelen vannak az esztétikum erejével emberségről és szépségről szóló művek. Vannak személyiséghez, eseményhez kapcsolódó alkotások, és vannak áttételesen szóló, az emberi élet apró momentumait általános érvényűvé emelő művek. A szakemberek feladata lesz eldönteni, hogy az alkotók, művek, illetve különböző megközelítési módok milyen mélységben és milyen színvonalon voltak képesek a kor ilyen irányú szükségleteihez kapcsolódni. De mivel a tárlat már önmagában is a társadalmi kötelezettség érzetét dokumentáló vállalás, útrabocsátóban csak az összképről mondható vélemény.
Meggyőződésünk, hogy ez a tárlat eredményeivel és hibáival együtt méltóképpen dokumentálja, hogy az 1945 óta eltelt időszak társadalmi feltételei a művészet kibontakozását segítették. Értelme volt, és eredményt adott a felszabadult magyar társadalom személyiséget gazdagító és világot építő munkája alkotó megfigyelésének és művészi megörökítésének. Az elmúlt 4 évtized mecénáló tevékenysége - mind a megrendelés, mint a honorálás tekintetében - a magyar képzőművészet sokszínű kibontakozását segítette elő. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a magyar képzőművészet értelmezte feladatát és a művészeti ág sajátosságainak megfelelően vállalta az egyéni és közösségi sors szocialista kibontakozásának alkotói kifejezését.
Nyilvánvaló, hogy a követelmény és megfelelés egymást feltételező rendjében kimagasló alkotások éppúgy születtek, mint társadalmi és művészi félreértések. Talán éppen ez adja a teljességet. Ez a tárlat a rendezők szándéka szerint elsősorban a mai magyar társadalom legjellemzőbb vonásaira való érzékenységet kívánta dokumentálni és ez a törekvése szemlélteti és törekvésbeli differenciáltsága ellenére is sikeresnek mondható. Az ünnepi bemutatkozás mindenkit meggyőzhet arról, hogy a mi társadalmunkban a képzőművészetnek helye és szerepe van mindenütt, ahol értelmes, alkotó emberi munka folyik.
Szervező Bizottság Vissza