36 gyakorlat hegedűre I.

Előszó

A hegedűjáték fiziológiájának állandóan gazdagodó ismerete mindinkább rámutat a játékmozgások és a zenei elképzelés elválaszthatatlan összefüggéseire, és vonásnemek gépies, zeneietlen gyakorlását a modern hegedűpedagógia már elveti. Az ilyen gyakorlás - ha a mozgások funkciói helyesek - fejlesztheti ugyan a mozgások biztonságát és egyenletességét, ugyanakkor azonban egymástól elszigetelt típusmozgások gépies beidegzését idézi elő. Ezek a beidegzések az élő zenélés bonyolult és sokrétű játékfolyamatában mint akadályozó tényezők is jelentkeznek, hátrányosan hatnak vissza a játékos egész fiziológiai közérzetére és ezen keresztül a zenei elképzelésre. Arra kell törekednünk, hogy a játékmozgásokat etűdjáték közben is élő zenei elképzelés irányítsa, e mozgások pedig olyan érzékeny izom- és idegdiszpozícióban történjenek, hogy bármely pillanatban más, a zenei folyamatban soron következő játékmozgáshoz kapcsolódhassanak. (Az etűdök és vonásnemek újabb szemléltetésével kapcsolatban Carl Flesch és Maxim Jacobsen után legújabban Hugo Seeling nyújt értékes szempontokat és tömör történeti áttekintést "Wie und warum" című hegedűiskolájának - C. F. Peter, Leipzig, 1952 - magyarázatában.)
H. E. Kayser etűdjeinek jelen kiadásánál arra törekedtem, hogy az etűdök és vonásnemek zenei jellegét, a zenei folyamattal szervesen összefüggő játékmozgást érzékeltessem minél világosabban... Vissza