35 év békében

Előszó

Részlet a könyvből:

Így indultunk el

1945 a borzalmak, a szenvedések és megpróbáltatások - és a reménység esztendeje. A fasiszta koalícióba belekényszerített ország rommezővé válik, a kétségbeesetten védekező náci fenevad mindent felégetve és felrobbantva próbálja feltartóztatni a felszabadító Szovjet Hadsereg támadásait. Csatatérré válik a főváros, romok fölött keringenek a szovjet gépek (1), távcső nélkül is romokat lát a szem (2), Petőfi mintha vádlón emelné kezét az égre (3), s íme, a félelmetes panoráma: Budapest, hidak nélkül (4). A felszabadítók hiába próbálják megmenteni a várost: a nácik meggyilkolják Steinmetz kapitányt, a fehér zászlós parlamentert (5). Az esztelen rombolók egyre-másra megadják magukat (6), majd kapitulálnak. A város éhezik, sokan életüket köszönhetik a szovjet katonák kenyerének (7), s talán a mai családapa is magára ismer ezen a felvételen (8). Valóságos népvándorlás indul, az első vonatok tetején is utaznak (9), elszakadt családtagok keresik egymást, menekülők térnek vissza otthonukba. És még el sem csitulnak a harcok az ország területén, amikor a földreform szétzúzza a kegyetlen földesúri rendszert, a parasztok szinte hinni sem mernek szemüknek: a föld azé, aki megműveli (10). A nép akaratából megszületik a köztársaság (11), a baloldali erők, elsősorban a kommunisták megfékezik a világtörténelem legvadabb inflációját: megszületik a forint (12). A koalíciós kormányból kezdenek kiszorulni a múlt hívei (13, 14), megindul az újjáépítés gigantikus munkája (15), s akik visszatérnek a hadifogságból (16), azok már az új ország építésében vesznek részt. Vissza