3. Művészeti szimpozionok eredményei

Előszó

Miért választottuk ezt a - kiállításunk témájától látszólag távolabb eső - és bizonnyal sokakat vitára ingerlő idézetet mottóul? John Berger angol író, művészettörténész, szociológus nálunk is megjelent könyve, a Korunk festője nemcsak és nem elsősorban magyar tematikája (ti., hogy hőse egy magyar emigráns festő) miatt érdekes és aktuális. A kiragadott részlet szövegkörnyezete korunk művészének és művészetének alapvető egzisztenciális problémáit fogalmazza meg igen találóan. Két ember beszélget: a festő (a művész) és a műgyűjtő (a megrendelő, a társadalom képviselője). A két ember, a két típus tételezi egymást: egyik sem létezhet a másik nélkül. Vitájuk éppen az egymástól való eltávolodás nyomán bontakozik ki. A műgyűjtő magára hagyja a művészt; úgy gondolja, hogy a művész, a művészet kockázatához méltót vállal azzal, hogy az igazi értékeknek csupán felismerésére és kiemelésére törekszik. A művész elszigetelődik, saját maga hősévé válik. A folyamat a XX. században befejeződött, és úgy látszik, visszafordíthatatlanná vált. A művészt, az gazi művészt nem is lehet többé felfogadni. A művész magának dolgozik, kísérletezik. A "kockázatból született" művészetet ugyan lehet manipulálni, a galériaszisztéma, a műkereskedelem, a művészeti életnek eme jellegzetesen "nyugati" típusú vérkeringésébe bekapcsolni; manipuláció által viszont valószínűleg sohasem születhet igaz művészet. Vissza