3 év alatt több kenyér, több szabadság!

Előszó

A XX. század eddig eltelt első fele bebizonyította, hogy a termelés irányítása nem bízható az egyes termelők vak szeszélyére, még kevésbé a vagyonos osztályok önzésére. Ez a termelési rendszer a pillanatnyi haszon reményében egymással tülekedő egyedek versengéséből állott, rengeteg bizonytalanságból, mely végső soron mindig válságokba, munkanélküliségbe sodorta az emberiséget. Ebből fakadtak a kirobbanó elégületlenségek, amelyek hamis próféták segítségével népellenes parancsuralomhoz, háborúkhoz és szörnyű nyomorúságra vezettek.
E rendszer további folytatása ellen küzd a Szociáldemokrata Párt. Álláspontja a szocializmus eszméinek megfelelően az, hogy a termelést az egész dolgozó nép szükségleteihez mérten, a XX. század nagy tudományos felfedezéseinek teljes latbavetésével kell a jövőben folytatni. Nem aszerint kell termelnünk tehát, hogy pillanatnyilag mennyi haszonhoz juttat egyeseket a termelés -, amely haszon a termelés befejezésének időpontjában esetleg veszteséggé is változhat -, hanem a rendelkezésünkre álló gépi berendezés, szerszámkészlet, nyersanyag és munkaerő egybevetésével a társadalom minden egyes dolgozó tagjának szükséglete javára. Ilymódon még a kicsiny földjét művelő gazda, a mesterségét folytató iparos is jobb helyzetbe kerül, hiszen előre tudja, hogy munkájának eredményét meghatározott áron biztosan átveszik tőle. Ahelyett, hogy egy bizonytalan jövőbeli ár ellenében piacra termeljünk, a társadalom megrendelésére termelünk majd - ebben áll a tervgazdálkodás lényege. Vissza