28. Magyar Filmszemle

Előszó

A magyar filmszakma generációs ellentmondásoktól független küzdelmében győzelem minden megrendezett filmszemle, ahol szembenézhetünk önmagunkkal, ahol így, vagy úgy megméretünk a nyilvánosság előtt.
Nincs olyan alkotó ember, aki rosszat akar csinálni. Nincs, aki ne bízna abban, hogy érdeklődést kelt, vallomása meghallgatásra talál. Van, akinek a kezében költészetté válik az a bizonyos pár centiméter, és egyikünk sem akar negyvenezer méter butasággal előrukkolni.
Itt vagyunk a 28. Magyar Filmszemlén költészetünkkel és butaságainkkal, hogy új barátokat szerezzünk, hogy megtartsuk a régieket, hogy ismét kijöjjünk a sarokból, ahová beszorultunk, ahová beállítottak, ahová beálltunk. Ki lehet jönni a sarokból. Minden évben lép valaki.
A magyar filmnek vannak nagy halottjai, nagy élői, túlélői, áldozatai és szerencsére örökösei. Elődeink holtukban is segítenek, örökösökként akkor teljesítjük kötelességünket, ha képességeink szerint verekszünk a szakma fennmaradásáért, művészi rangjának megőrzéséért.
Minden szemle megrendezése felelősséggel jár és meggyőződésem, hogy ezt a felelősséget a legnagyobb jóindulattal viselte eddig is mindenki, akit illetett. Az idei szemle megrendezését a versenyben nem érdekelt öttagú szakmai tanács segíti. Mi sem kérünk többet, mint megértést, bizalmat, támogatást, és a siker reményében jó szórakozást kívánunk.
Andor Tamás
A Szemle Tanács elnöke Vissza